Fusslaci

Kicsit megkésve, és szűkre szabva írok most az eseményről.
Ami a legfontosabb, pontosabban amire a legbüszkébb vagyok: 21,15km - 1:58:43

Itt vannak a részidőim is:
Szóval a kellemes szombati "korzózás" helyett PB-t futottam. :-)
Az elején tartottam magam a tervhez, nem futok 6perc alatt. Ez látszik is az első km-en, bár az időjárás tökéletes volt futáshoz (12-14 fok, borús, kicsit szeles). A második km felénél már 5:17-et is mutatott az órám, akkor kicsit bestresszeltem, hogy elfutom ismét az elejét. Nagyon jól ment, de tudatosan lassultam vissza 6perc környékére. Persze itt már motoszkált a kisördög a fejemben, hogy talán mégis meg kellene indulni. Aztán lesz ami lesz alapon a 3km-en elindultam, vittek előre a lábaim. :-) A 20!!!! km külön csoda! :-)
Folyamatosan figyeltem magam, a légzésem, de semmi előjele nem volt egy falnak, így aztán suhanva, jókedvűen előzgettem az előttem futókat. (szándékosan hátulról indultam, mivel nem akartam "küzdeni" elöl)
A legszebb az egészben, hogy az időmbe még egy rövid bóklászás (pulóveremet vettem le, mert túl meleg volt), és egy pisilést is belefért, így is bőven 2óra alá érkeztem be. :-)

Az biztos, hogy ha létezik balsors, ami egy remek felkészülést a rossz körülményekkel tönkre tud vágni, akkor lám itt a bizonyíték, hogy létezik annak az ellentettje is, ami egy közepes teljesítményből PB-t kreál. Ha a sors el is vesz valahonnan, bízni kell abban, hogy azt máshol kompenzálja. Szerintem, a végén kis pluszban is leszünk... :-)

Fontos még megemlíteni, hogy nem csak én, hanem kedvesem is remekül teljesített a fitness run-on. Ő 45:12 alatt tolta le a 7,8km-t. Büszke is vagyok rá! :-) Sőt, beruháztunk neki is egy szuper, kis nőies Garmin 10-es futóórára, de erről talán majd máskor. (röviden: ára remek, kiváló óra heti 1-2 futáshoz! Nagyon ajánlom, aki most gondolkodik első futóórán...)

Manapság sorra jelennek meg a beszámolók hosszabb rövidebb távokról, melyekben közös vonásként szerepel a "hogyan ne fuss fél/maratont" tanács. Érdekes, hogy utólag mindenki milyen okos lesz, ha másoknak kell "böcs" tanácsot adni. Jó lenne, ha inkább saját képességeit figyelembe véve határozna meg egy REÁLIS célt. Persze ehhez már objektíven kell(ene) a saját teljesítményt felmérni, ami sokaknak sajnos nem megy.
Tipikus esetek:
a. verseny előtti sérülés. Oka sokszor a hirtelen jött terhelésnövekedés, amit a szervezet nem visel el. Persze ilyenkor jön az értetlenkedés ("én még soha nem sérültem le"), kapkodás ("bekenem, aztán holnapra jó lesz"), kuruzslás ("hagymával a hónom alatt futva nem is annyira fáj már").
b. edzésen EGYSZER már sikerült a táv/idő. A megszokott edzés nagyban eltér egy versenytől. Míg az előbbit általában nekünk ideális időben, szokott útvonalon végezzük, a verseny időpontja, útvonala, domborzata nagyban eltérő lesz ettől (lásd még Nyugatinál a feljáró, kb. 19km-nél). Edzésen nem akar még rajtad kívül 4000 ember PB-t futni. Legalább is nem egyazon helyen.
c. el-elmaradozó edzések, melyeket bepótolni nem lehet. Ha mégis, lásd a. pont.
d. pihenés, regeneráció. Legalább olyan fontos, mint az edzés.
e. ad hoc edzések. Nem kell TF-et végezni hozzá, de pár tanácsot szakértőtől, vagy profitól megfogadva mindenki elkészítheti a saját tervét. A terv módosulásával módosuljon a cél is!
(van még pár, de hirtelen ezek jutottak eszembe...)

Természetesen el lehet rontani egy versenyt, nagy meleg miatt, lehet rosszul felkészülni rá hibás edzéstervvel, vagy csak simán elfutni. Ezek még a legnagyobbakkal is előfordul. De ebből a konzekvenciákat elsősorban MAGUNKNAK vonjuk le, aztán póbáljuk meg legközelebb javítani. Vagy legalább máshol, máshogy elcseszni. De ne az étert telekiabálni a hülyeségünkkel...

Igazából az Ingolstadt FM-ról akartam írni, de ez lett belőle. :-) Bepótolom azt is még.

Holnap délután 5kor indulunk, addig megpróbálom kicsit kipihenni magam, és az esti grillezésen nem túl sokat enni/inni. Félek, hogy nem fog sikerülni. :-)
Nincsenek nagyra vágyó terveim, kb. 6:00-6:20-as km-et akarok menni. Eddig az összes versenyemen kitűztem magamnak egy célidőt, most inkább élvezni szeretném a futást. Várost nézni, pacsizni, integetni, ha lelkes szurkolók sörrel kínálnak, talán még abból is kortyolok. :-) (Nürnbergben volt ilyen, de akkor nem ittam bele.)

Az időjárás elvileg ideális lesz, borús, kicsit esős idő, 15-17fok.

De mielőtt nekiiramodok, kedvesemnek kell szurkolni, ő a fitness run-on vesz részt, két órával elöttünk rajtolnak majd. A pomponlány felszerelésemet most inkább otthon hagytam. Majd legközelebb... :-)

Bár pontos dátumom nincs, de valamikor 2010 kora tavaszán kezdtem el rendszeresen futni. Előtte is ugyan el-el mentem kocogni, azonban ezek nem voltak rendszeresek, inkább olyan kóstolgatás. :-) Szerencsére azt már régóta tudtam, hogy szeretek futni, így nem volt probléma az első km-kel.
Persze beleestem én is a kezdők hibáiba, amikre így visszagondolva, már talán kicsit máshogyan csinálnék.
- kicsit lassabban, egyenletesebb tempóban próbálnám meg az első pár száz km-t megtenni. No persze akkor még nem igazán éreztem az ideális sebességet.
- Pontosabb edzéstervvel állnék neki. Pontosabban számolom a megtett km-et. (kíváncsi vagyok hányszor kerültem eddig meg kedven tavamat...) :-)
- A szeptemberi félmaratont nem venném túl komolyan. Jobban mondva, nem állítanék magam elé komoly célidőt. Bár talán ez is kellett, hogy kihajtsam magam nap nap után a Duna gátra futni.

Mindenesetre az elmúlt két évben sokkal jobban megismertem magam, a szervezetem, a lehetőségeimet. Számomra a leglátványosabb eredmény, hogy az elmúlt két évben talán ha egyszer voltam beteg. Előtte évi két-három alkalommal mindig kidőltem legalább egy hétre. Gondolom ennek a munkaadóm is nagyon örül... :-) (Ettől sajnos független, hogy a vállam rendszeresen szarakodik. Valami ízületi gond lehet...) Nem kívánok most nagy változásokról itt papolni, hiszen azért nem fordult ki sarkából az életem, de ártani nem ártott meg a rendszeres mozgás. Mind testileg, mind szellemileg jót tesz, elkezdeni pedig soha nem késő.

Január második hetétől feltett szándékom volt elkezdeni alapozni az idei szezonra, első lépésként leadni a téli plusz kilókat. Ezért heti kétszer 12-13km-t futottam 6:20-as időkkel, alacsony pulzussal. Azt mondják az okosok, ez a legjobb edzési módszer a fogyásra. Tervem a továbbiakban így alakult volna:
Februártól emelem a km-t 15-16-ra, illetve növelem a tempót 6perc körüli időre.
Márciustól elkezdem a fartlek edzéseket, amivel gyorsulok.
Áprilisban folytatom az edzéseket, és a hónap végén lefutom az ingolstadi Fm-t újra.

Nos ez volt a tervem, ami persze nem úgy alakul ahogy akartam, két hete ugyanis lebetegedtem, vírusos, gyulladásos problémáim voltak. Szar ügy mondhatni. Edzeni ez idő alatt egyáltalán nem tudtam, bár volt egy jó oldala is ennek, ugyanis leadtam pár kilót. Bár nem így terveztem, de azért juhéjj... :-)
Ami nagyon furcsa, hogy a betegségem előtt még pont voltam egyszer futni, aznap este azonban már belázasodtam. Később, amikor már jól voltam, szervezetem valahogy mégis tiltakozott a futás ellen. Mintha az agyam a betegséget és a futást összekapcsolta volna. (Olyasmi, mint egy erősen átitalozott éjszaka után az ember nem igazán tud a piára nézni. Hallottam, hogy van ilyen...) :-)
Nem tudom, másnak is volt-e már ilyen érzése, vagy csak az én fejemben van a zűr.

Ma nekiindultam újra és egy laza 10km-rel hangolódtam rá az újbóli edzésekre. Időt nem néztem, de 6perc körüli km-eket toltam. Jól eset szerencsére, lassan visszatérek a régi kerékvágásba.

Ja, és akciósan sikerült egy szép rikítózöld Nike pegát beszereznem, elég jutányos áron. Azt hiszem... Majd teszek róla fel képet, bár ma már jól össze is sároztam.

Mivel holnap (12.31) már pihenni szeretnék, illetve egész hétre ez a tervem (4 napra irány Graz), ezért ma meló előtt elindultam a világba, és nem kisebb célt eszeltem ki, minthogy 15km fölött fogok futni. A terv a tőlünk kb. 7km-re lévő ojjektum (igazából egy kastély, de mindegy is) becserkészése, ahol futva még soha nem voltam, csak autóval. Az idő szinte tökéletes volt induláskor, kellemes napos idő, kb. 8-10 fok. Sőt, még a szemetet is sikerült levinnem, nem hagytam fent! (plussz pont kedvesemtől!) :-)
Már induláskor figyeltem a tempómra, edzettségem sajnos nem engedi a slendrián futótechnikát. Célom a 6perc körüli km-ek voltak, amit a táv első felében tudtam is hozni. Számomra szokatlan volt, hogy az útvonalat több helyen is autóút keresztezi, ezért a lámpáknál meg kellett álnom. Sőt, oda felé és visszafelé is sikerült pirosat kifognom egy vasúti átjárónál, percekig kellett várnom, míg a sorompót felengedik, bár fázni még akkor sem fáztam. Mindenesetre a jól bejáratott szakaszaimon nincs ilyen gond, dehát én szeretek veszélyesen élni. :-)
Az ojjektum elérése könnyedén ment, már-már gyanúsan könnyen. Éppen, mikor kanyarodtam vissza, pittyent az órám, 8km-t jelzett. Tervezett táv túlteljesítve, tempó remek, tökéletes volt minden. Míg meg nem fordultam, akkor egy marha nagy széllökés adta tudtomra, miért is volt olyan könnyed a táv első fele. Hazafelé aztán megküzdöttem a széllel, ráadásul ez az az alattomos típus volt, amelyik minden irányból, össze-vissza fúj. Így aztán néha kicsit balra, néha kicsit jobra tántorogtam, mint aki be van rúgva. (nem, akkor éppen nem voltam...) Morogtam is rendesen magamban, hogy a francért nem tud elcsendesedni, amíg én letudom a km-eimet, aztán tőlem fújhat, ahogyan csak akar. Szidalmaim ellenére nem hagyott alább, így mondhatni szelek szárnyán reppentem odafelé, a visszaút viszont küzdelmes volt. Útközben itt még volt egy rövid kitérőm egy étterembe (szilveszteri menü ügyében), ennek okán az órám üvege bepárásodott és nem láttam a pontos részidőket rajta, de érzésre sokat lassultam. A célban pontosan 16km-nél állítottam le magam és az órát is. :-)
Sajnos még nem volt időm feltölteni és kielemezni az adatokat, talán majd ma este. Mindenesetre jól esett a futás és jól éreztem magam, főleg a táv első felében. :-)

Ugye ilyenkor szokás még az óévet összegezni, az új évre pedig terveket szövögetni (Tudom-tudom, nem tartozik szorosan ide, de a héten szomorú hírt olvastam a neten. Meghalt Peter Parker, az "eredeti" Pókember. Üzenem Marveleknek: "Szemetek! Megöltétek Peter-t!" Ráadásul egy tök hülye sztorit is kerítettek hozzá, és szerintem nem ezt érdemelte. Remélem 1 db-ot sem fognak eladni az "új" Pókemberből, és aki ezt kitalálta, pár hónap múlva már a vasgyárban fog szalag mellett dolgozni. Azért kiváncsi lennék, Stan Lee mit szólt mindehez...), de én nem vagyok az a "mától megfogadom" tipus, szóval ilyen nagyon nem lesz. Jó lenne itt lenni:
- Ingolstadt FM
- Nike Bp. FM
- München FM
- UB (irtam a hosszútáv-on, hogy egy negyed csapatom már van, csak ők még nem tudnak róla... Többeket kell még magamhoz édesgetnem, szép szóval, és csalfa reménykeltéssel!) :-)

Ha meg lesz az egész évi összesített futásom, akkor azt majd még kiteszem ide, okuljék belőle minden férfiú, gyermek és asszony! :-)

BUÉK

2012 december 22. Helyszín Magyarország, vidéki kis falu. Tolom a kilométereket. Szembe kerékpározik egy kedves, idős néni. Néz, furcsán tekint rám, mintha valami UFO lennék. Gondolom számára ez valamiféle érthetetlen dolog, olyan úri huncutság. Őt nem szippantotta be a technika, az Internet, a városi "különcködő" életmód. A rohanó világ számára csak egy mások által mesélt, távoli történet. Talán nem is hiszi, hogy ilyen a "mi" életünk.
Megértem őt, sőt talán kicsit irigylem is. Szeretnék néha én is mindentől és mindenkitől távol lenni... Utazások, munkahely, stressz, kapkodás, soha semmire nincs elég időm. Látom magam előtt a boldog, nyugodt napjait, süt, főz, az unokákat várja, vagy csak a szomszéd asszonnyal trécsel. Neki az idő kicsit lassabban telik.
Visszanézek, mosolygok, talán még egy halk csókolomot is kipréselek magamból. Ekkor a szemébe pillantva megértem, szinte hallom, mire gondol: "Ne fuss laktátszint fölött!" :-)

Címhez az ihletet köszönöm Szancsurrr-nak! Innen: http://rabbitshoe.blog.hu/2012/10/20/pulzus_pisti_es_a_laktatmano

Kellemes karácsonyi ünnepeket!

Mint ahogy várható is volt, a heti egy edzés kevés a szinten tartáshoz, így az elmúlt két hónapban, lassan, de biztosan visszafejlődtem valamennyit.Pozitív, hogy a távolságban még nem olyan nagy a visszaesés. 13-15km-ek mennek még alkalmanként. Bár a lendület és a dinamika nem olyan acélos, mint október elején, a nürnbergi FM előtt volt.

A minap volt egy beszélgetésem kollégával és szerinte én túlöltözök, ez is valamennyit lassíthat. Érdekes felvetés.
Ezen ma délelőtt gondolkodtam, most hogy rajtam volt a teljes téli hacukám. Nekem a cipő-zokni nincs téliesítve, viszont a rövidnadrág alá veszek egy Odlo sztreccsnacit (én csak cicanacinak hívom). Kiválóan véd a hideg ellen, nem fúj át rajta a szél, sőt a tévében láttam, hogy a sífutók többsége is ezt a márkát használta. Csak hát ugye az ára...
Felül mindig egy sima pamutpólóval kezdem a réteges ruházkodást, erre jön egy vékonyabb pulcsi (0-10 fok között) vagy egy vastag kötött garbó (-10-0 fok között), legfelülre meg egy technikai felső. Erre mondta kollégám, hogy szerinte ez sok, a technikai pulcsinak elég védelmet kell adnia. Nem tudom igaza van-e, én mindig félek kicsit a széltől, ezért szeretek jól felöltözni. Pedig amúgy nem vagyok fázós... Abban azonban mindenesetre igaza van, hogy a garbó meglehetősen nehéz, főleg ha beleizzadok egy idő után.
Vastag sapi nálam kötelező, nincs ami a fejemet védje. :-) Viszont a kesztyű nálam felejtős, ha az első pár percben hideg is a kezem pillanatok alatt átmelegszik. Mondjuk a kezem nekem a legritkább esetekben fázik.

Hétvégén toltam egy jó kis 15km-t Tapolcán és környékén. Nehezen tudtam magam rávenni az indulásra, de a hirtelen jött 19fokban jól esett a mozgás. Ebben nagy szerepe van az új X-COM (alias UFO) játéknak, ami egyik kedven játékom volt régen és azt kell, hogy mondjam, kiválló lett a reboot. Grafika szuper, irányítás egyszerű, a játékélményt remekül sikerült átmenteni. Hát lehet egy ilyen játékot abbahagyni? (Kedvesem szerint el sem kellett volna kezdeni...)

A Diablo 3-ról meg inkább tudomást sem veszek... :-)

Vissza a futáshoz. A poszt és a cím annak kapcsán fogalmazódott meg bennem, hogy (nagy örömömre) több futóval is találkoztam menet közben, ami azonba szembetűnő volt, hogy mindenki teljesen sötét ruhában, feketében futott. Mindez nem lenne gond du. 1-2körül, világosban, de sajnos ez már bőven naplemente után volt, kb. 20percel a teljes besötédedés előtt. Már pedig az álmoskönyv szerint sem jó jel, ha valaki tökig feketében, fényforrás, fényvisszaverő bisz-basz nélkül fut sötétben. Kéretik a Hosszútáv blogos kollégák idevonatkozó bejegyzését tanulmányozni: http://hosszutav.blog.hu/2012/10/28/fenyvisszavero_futocuccok
Azon kívül, hogy extrém sport lesz így a sima futásból (vagy túléli, vagy nem), ne csodálkozzunk, ha sokan bolodnak nézik, illetve ellenségesen viselkednek a futókkal szemben. Autóvezetőként én sem szerenék megölni senkit, még véletlenül sem. Már pedig ha belegondolok, hogy egy autó kb. 1,5tonnás, egy futó meg max 100kg, a találkozásukból nem a hús jön ki győztesen.

Kéretik empátiával a közlekedésben részt venni mind gyalogosan (futva), mind gépjárművezetőként. Avagy látni és látszani!

tegnap ismét a tónál voltam 3körre (15.6km, 1,5óra), és azon gondolkodtam, miről is írjak. Cipőteszt, egészség, tapasztalatok? Mind nagyon jó kis téma, érdemes kicsit foglalkozni velük.

No aztán hazafelé "jobb" ötletem támad: az órámat ugyan leállítottam, de a GPS-t nem kapcsoltam ki, így az autópályán kipróbáltam, milyen gyorsan is "futom" a km-eket. Rekordom 20mp/km volt. :-) (Ezt otthon, autópályán nem javallott kipróbálni, kb. 180km/h-s sebességnél jött össze. Annak büntije meg már elég komoly összeg. Meg különben is, balesetveszélyes!)

De érdekes volt 20-30mp-ként hallanai a csippantás, nem ehhez vagyok szokva... :-) Jó néha a szórakozás ezekkel a kütyükkel.