2012 december 22. Helyszín Magyarország, vidéki kis falu. Tolom a kilométereket. Szembe kerékpározik egy kedves, idős néni. Néz, furcsán tekint rám, mintha valami UFO lennék. Gondolom számára ez valamiféle érthetetlen dolog, olyan úri huncutság. Őt nem szippantotta be a technika, az Internet, a városi "különcködő" életmód. A rohanó világ számára csak egy mások által mesélt, távoli történet. Talán nem is hiszi, hogy ilyen a "mi" életünk.
Megértem őt, sőt talán kicsit irigylem is. Szeretnék néha én is mindentől és mindenkitől távol lenni... Utazások, munkahely, stressz, kapkodás, soha semmire nincs elég időm. Látom magam előtt a boldog, nyugodt napjait, süt, főz, az unokákat várja, vagy csak a szomszéd asszonnyal trécsel. Neki az idő kicsit lassabban telik.
Visszanézek, mosolygok, talán még egy halk csókolomot is kipréselek magamból. Ekkor a szemébe pillantva megértem, szinte hallom, mire gondol: "Ne fuss laktátszint fölött!" :-)
Címhez az ihletet köszönöm Szancsurrr-nak! Innen: http://rabbitshoe.blog.hu/2012/10/20/pulzus_pisti_es_a_laktatmano
Kellemes karácsonyi ünnepeket!