Fusslaci

Múlt heti sikeres versenyem után a hét további részében már nem voltam futni. Egyrészt kellett pár nap a regenerációhoz, másrészt elég sok programunk volt a hétvégén. Többek között Jesus Jones-t hallgattam. :-)

Bár az idő nem volt kegyes, ma is sikerült a kedvenc tavamat 3szor megkerülnöm. Ez 15,6km-t jelent, hasonlóan a Margitszigeti körhöz. Amúgy érdekes, mennyire beépült a heti programomba a keddi futás, kevés tevékenység tudja ezt felülírni. És ez jó... No persze azért van egy-kettő, de NINCS SOK! :-) Kellemes tempóban sikerült a távot letudnom, 1:30 alatt végeztem.

A futás során volt alkalmam azon filózni, hogyan tovább. Nagyjából a szezonnak vége, most már 6óra után sötét van és ez csak rohamosan rosszabbodik. Többen csinálják, hogy fejlámpával futnak, én nekem valahogy nem szimpatikus az ötlet, de azért lehet, hogy kipróbálom. Bár alapvetően nem szeretek sötétben futni... Gondoltam arra, hogy márciusig bevonulok egy edzőterembe, ahol van futópad is. Ennek nagy előnye lehet, hogy ha már ott vagyok, kicsit felsőtestre is rágyúrok, jó lenne ledobni 5-10kilót.
Tavaly szerencsére beszereztem a téli futóruhámat, szóval azzal idén nem kell törődnöm. Talán egyedül a cipő kérdéses, mert már a mostani, hűvösebb időben is necces. Illetve kicsit sajnálom is hóban, sárban gyilkolni. Ki kellene próbálnom a korábbi cipőm, az nagyon jó meleg volt télen (és nyáron is...), csak sajnos az már bőven 1000km felett teljesített és kicsit fáj benne a lábam. No azért egy próbát majd megér.

Mindenesetre most azt érzem, hogy ha nincs konkrét cél előttem, el fogom hagyni a rendszeres futást. Tavaly is így volt és bár februártól újra nekikezdtem, idén nem akarom magam így "elhagyni". Jó lenne idén kissé fittebben áttelelni, nem mint valami mormota, aztán meg dolgozhatom le a "winterspeck"-et. :-) Az meg már csak igazán álom lenne, ezt a formát a jövő évre átmenteni. Ehhez jól jönne pár ötlet, illetve motiváció...

Tervben van még idén a siófoki fm, ott inkább valamiféle örömfutást szeretnék együtt kedvesemmel. Illetve remélem, hogy végre pár futópajtással is találkozhatok ott. Bízok benne.

Első és legfontosabb, az eredmény:

Ezzel azt hiszem most már "hivatalosan" (versenykörülmények közt megfutva) is 2órás félmaratoni futó lettem. :-) Tavaly ez még csak kósza reményként, idén már célként gondoltam rá, ezért is örülök ennek a sikernek. Főleg, ha arra gondolok, mennyit agyaltam és terveztem edzések közben, hogyan tudnám ezt az időt elérni. Mert bár a dolog lényege egyszerű: 21-szer kell 5:40es időt futni, de egy verseny alatt ez ugye nem megy olyan könnyen. Tömeg, ismeretlen útvonal...stb millió zavaró tényező, ami miatt más mint egy edzés. Én pl. inkább szeretek megismert szakaszokon futni, ahol ismerem már az összes kis dombot és lejtőt, tudom melyik szakaszon vagyok gyorsabb, hol lassabb. Ez egyfelől jó, hiszen nem azzal vagyok elfoglalva, merre kell mennem, esetleg eltévedek, hanem jobban tudok tempóra, légzésre, magamra figyelni. Persze ennek meg van a maga problematikája is, hiszen nehezebben tudok alkalmazkodni az idegen környezethez, nem érzem a távolságot úgy, és jobban zavarnak az akadályok (domb, éles kanyar, rossz talaj...) is.

A versenyről: időjárás tökéletes volt, 14-16fok, borús, de szerencsére nem esett. Bár sokat gondolkodtam, miben induljak neki, végül jól döntöttem: két póló volt rajtam, alul egy sima pamut, fölötte meg a "kötelező" dressz. Vékonyabb pulóvert inkább levettem indulás előtt, ami utólag jó ötlet volt. (A sugallat a futóblogról, Szaszától jött, miszerint úgy érdemes indulni, hogy a startnál picit fázzál. Remekül bevállt, köszönöm!) A "csodasapi" rajtam volt, ezt sem bántam meg egy pillanatig sem. Kétszer óvta meg a fejemet egy bokros-fás szakasznál. Azt hiszem ez lesz az én kabalaruhám. :-)
Start előtt kicsit nehezen találtuk a regisztrációs sátrat, meg a sor is hosszú volt, de gyorsan haladt és időben készen álltam a kezdésre. Gondoltam mindaddig, amíg 20percel a rajt előtt észre nem vettem, hogy az órám a kocsiban maradt. Részidők ismerete nélkül pedig esélytelen a jó eredmény. Szerencsére kedvesem magát nem kímélve elloholt a kocsihoz, és pont időben vissza is ért. Innen is köszönöm neki! Tudtam, hogy nem volt hasztalan őt is rávenni egy kis futásra... :-)

Start után mindjárt egy szélesebb útszakaszon indult a verseny, így bár kissé hátulról indultam, elég jól tudtam előre haladni, relatíve keveset kellett szlalomozni. Mivel hosszan lejtett itt az út, 5:30 alatt mutatott az óra, amitől kicsit megilyedtem, inkább visszavettem. Próbáltam a légzésemre figyelni, bár úgy éreztem, bírom ezt a tempót tartani. Az táv két, kb. 10km-es körből állt, egy jó része széles, tó melletti szakasz volt, a többi a belvárosi részen. Két rövid, de zavaró szakasz volt: A visszafordítónál fel és kellett futni egy hídra/ról, ami szűkös és kavicsos volt, lefelé még elég csúszós is. Illetve a cél előtt volt egy kb. 50m-es, macskaköves kaptató, ami még sétálva is megterhelő lenne. Itt volt az egyetlen általam látott futótárs, aki sajnos kidőlt. Amúgy meglepően kevesen sétáltak, vagy adták fel, bár ebben bizonyosan nagy szerepe volt a hűvös időnek. (Vagy itt reálisabban mérik fel a futók saját teljesítőképességüket? Talán...) Mindenesetre motiváló volt számomra, amikor láttam, hogy más is küzködik az utolsó kilómétereken.

Az első kör jól ment, a frissítő pontoknál csak rövid ideig álltam meg, nem akartam túlinni magam, csak pár kortyot vizet illetve izót ittam. A 13. km-nél kezdtem kicsit fáradtabbnak érezni magam, itt már azért kicsit erőltetnem kellett a tempótartást. Tervem szerint 15km-en próbálok annyi időt hozni (5:40 alatt lenni), hogy az utolsó 6km-re elég legyen egy 6:00 perc körüli sebesség is. Ez csak részben sikerült, mint alább látható. Bár a 16, 17 km-en még kipréseltem egy 5:50 alatti tempót magamból, azért itt már elkészültem az erőmmel, csak a lelkesedés vitt tovább. Az egyetlen 6perc feletti km-em (19.) oka, hogy az utolsó frissítési pontnál kicsit beragadtam, illetve az ivás miatt lassítottam és nehezen tudtam a ritmust (bár az már nem nagyon volt) újra felvenni. A második körben a kaptató különösen kegyetlen volt (rosszabb, mint a Nyugatinál a felüljáró...), mégis valamiféle futómozgást imitálva sikerült felérnem. A célegyenesre ráfordulva még hajráztam egyet, így lett az időm 2:00:21

Egységekre lebontva így nézett ki a 21,1km

Bár akkor még nem tudtam teljesen örülni a teljesítményemnek, de másnapra azért már jó érzés volt arra gondolni, hogy megcsináltam, meg van a két órás félmaraton! :-) Külön örülök annak, hogy végre jól éreztem magam a versenyen végig, nem volt 30fok meleg, és úgy érzem kiadtam magamból a maximumot. Ünneplésre másnap került sor (sör), az ingolstadti Herbstfest-en (őszi fesztivál), de azt hiszem ez már nem tartozik szorosan versenyhez... :-)

Mint írtam, holnap indulok a nürnbergi fm-on, ennek kapcsán fedeztem fel ezt a kiírásban: "Das aktuelle Funktionsshirt ist die Berechtigung zum Start und zur Verpflegung auf der Laufstrecke und im Ziel." Ami annyit tesz, hogy a rajtcsomag átvételekor kapott polóban vagyok csak jogosult a startvonalhoz állni, illetve a célnál enni/inni. No szép, mondhatom. Szinte már olyan, mit az iskolaköpeny volt anno. (Vagy most megint van? Nem tudom...)

Én megértem a szervezőket, hiszen nagyot dob az összképen az egyen poló, így lehet szponzorokat felhajtani:

De sajnos a poló minősége nem éppen a legjobb (müncheni városfutást is ők szervezték júliusban, ott is ilyet adtak), 10km után teljesen kidörzsölte a bimbóimat. :-( Mondjuk a Nike polómmal ugyan ez a gondom, míg az Odlo nagyon kényelmes, puha, azt ingolstadti versenyen adták. Abban akartam futni, de így most kicsit gondban vagyok. Gondoltam arra is, hogy alá veszek egy másikat, de ahhoz meg valószínűleg meleg lesz.

Elvi síkra tervelve a kérdést. A mérleg egyik oldalán a verseny olcsósága (25Euro), a másikon a kényelem illetve a szabad választás joga, hogy nem akarok mozgó reklámtábla lenni. Persze, ha részt akarok venni, akkor mindezt muszály elfogadni. Én mondjuk hozzá csapnék +5 Eurot a nevezési díjhoz, és egy minőségi polót adnék...

Alapvetően nem tartom rossz ötletnek, hiszen a verseny egységesebb képet ad, az összes futó kap versenypolót (amit aztán edzéseken is hord), a rendezvény jobban eladható, így a nevezés is olcsóbb. Valamiféle win-win szituáció kerekedik ki az egészből. Csak a polóminőségre lenne érdemes jobban figyelni.

Mindenesetre én holnap 13:30kor nekiindulok. A többit meg majd meglátjuk. :-)

A jövő hét szerdai félmaratonra készülvén kedden futottam egy remek 15km-t 1:24 alatt. Az idő azért is "különleges", mert úgy számoltam, hogy ha az utolsó 6km-t 6perc alatt is tolom, akkor is meg van a 2órás célidő. Bár ez inkább álomidő lenne, célom a 2:10alatti futás. Akkor egy kellemesebb, városnézőbb tempóban tudok menni. Meglátjuk mennyire fog bennem buzogni a versenyszellem, és mennyire a "letudom, aztán irány a sörkert" hangulat. :-)

Amit írni akartam. Hétvégére terveztem egy laza 6-8kilit futni. Szombat elment nézelődéssel, vásárlással. IKEA-ban sikerült egy szekrényt venni, azt vasárnap gondoltam össze is dobom pár óra alatt, kedvesem segítségével. Én balga. Gyakorlatilag majdnem egy napot vett igénybe, mire sikerült a művelet.Itt egy egyszerű, 2m magas, 120 széles szekrényről beszélek sima ajtókkal, nem sötétben világító halakról! (ala Sheldon Cooper) Az elmúlt időben rájöttem, hogy jobb, ha az ember autógumi szakértő és asztalos is egyben. Mi jöhet még?

No azért még sötétedés előtt letudtam a napi penzumomat, engem nem fognak a svédek megtörni! :-)

Van egy "átkom", ami eddig mindkét félmaratonomon elkísért: bőven 30 fok fölött volt a hőmérséklet, tűző napsütéssel párosítva.(Tudom-tudom a két futás azért még nem a világ, de legtöbb hétvége nálunk foglalt, így ritkán jutok el versenyre. Illetve nem szeretnék felkészületlenül nekivágni, akkor inkább marad a sima edzés. Ott is lehet fm-okat funi...) :-)

Első alkalom a hírhedt tavalyi (2011-es) Bp. félmaraton volt. Ott még tudtam előre kalkulálni az időjárással, szeptember elején azért még sanszos a forróság, illetve már előtte lehetett hallani a hírekben. Ittam is rengeteg vizet előtte, olyan voltam mit a Trevi kút. :-)
Azonban a tavaszi Ingolstadt félmaraton nagy szívás volt. Hónapokig készültem az április 28-i eseményre, leginkább 5-15 fokban, téli és kellemes kora tavaszi környezetben. Mondhatni ideális feltételek közt. Erre valaki odafentről berendelte a kánikulát aznapra. Persze másnap már jött a lehűlés és 15-20fok...
Amivel mégis csak jobb volt ez az utóbbi esemény, hogy itt egy délutáni starttal, a déli melegből kifelé futottunk, idővel a levegő is hűlt valamennyit. Persze okos módon én fittyet hánytam minden környezeti tényezőre és bekezdtem egy erős 5:20-5:40es idővel. Emitt ennek eredménye:

A 7. km-nél mintha egy szívlapáttal kólintottak volna fejbe. Pedig hányszor mantráztam magamban, hogy nem futom el az elejét. Okosan, taktikusan kell futnom. Aztán mi lett belőle... Mondjuk azóta (és még pár túlhajtott edzés után) megtanultam, hogy a kánikula olyan mint a medve. Nem játék! Beszereztem egy nagyon vékony, fehér futósapit is. Amit azóta is sokszor használok, véd a napsütés (nekem különösen fontos), meleg ellen, illetve valamennyire a bogarak ellen is. Nagyon ajánlom mindenkinek, hasznos. I'm lovin it! :-)

Amire most igazán kíváncsi leszek, a jövő heti (03.10.) nürnbergi verseny. (Ha már Münchenről lekéstem... :-( De ez egy másik történet.) Meglátjuk, beszámolok hogy sikerült, illetve milyen volt az idő. :-)

Ezen a képen valahol megbújok. :-) Készült az ingolstadti félmaraton startjánál. Itt még összeszedett voltam. (erről talán később...) :-)

Helló kedves olvasó, üdvözöllek a blogomon. Mint a címből kiderül, itt leginkább futással kapcsolatos tapasztalataimat, gondolataimat osztom meg. Sokszor jutott eszembe az elmúlt másfél évben, van-e értelme ezt elindítani, de azt hiszem, ezt magamnak is írom, akár egy futónapló. Sajnálom azt a sok ÉRTÉKES gondolatot elpazarolni, ami futás közben eszembe jut! :-)
Másfelől az elmúlt időszakban több ismerősöm, barátom érdeklődött a futás iránt, őket is szeretném segíteni, vagy csak tapasztalataiknak helyet adni.

Előfordulhat, hogy ékezet nélküli bejegyzések is lesznek, ezekért előre elnézést, de a "hely varázsa" néha ezt engedi. :-)

Jó szórakozást kívánok!
Laci