Manapság sorra jelennek meg a beszámolók hosszabb rövidebb távokról, melyekben közös vonásként szerepel a "hogyan ne fuss fél/maratont" tanács. Érdekes, hogy utólag mindenki milyen okos lesz, ha másoknak kell "böcs" tanácsot adni. Jó lenne, ha inkább saját képességeit figyelembe véve határozna meg egy REÁLIS célt. Persze ehhez már objektíven kell(ene) a saját teljesítményt felmérni, ami sokaknak sajnos nem megy.
Tipikus esetek:
a. verseny előtti sérülés. Oka sokszor a hirtelen jött terhelésnövekedés, amit a szervezet nem visel el. Persze ilyenkor jön az értetlenkedés ("én még soha nem sérültem le"), kapkodás ("bekenem, aztán holnapra jó lesz"), kuruzslás ("hagymával a hónom alatt futva nem is annyira fáj már").
b. edzésen EGYSZER már sikerült a táv/idő. A megszokott edzés nagyban eltér egy versenytől. Míg az előbbit általában nekünk ideális időben, szokott útvonalon végezzük, a verseny időpontja, útvonala, domborzata nagyban eltérő lesz ettől (lásd még Nyugatinál a feljáró, kb. 19km-nél). Edzésen nem akar még rajtad kívül 4000 ember PB-t futni. Legalább is nem egyazon helyen.
c. el-elmaradozó edzések, melyeket bepótolni nem lehet. Ha mégis, lásd a. pont.
d. pihenés, regeneráció. Legalább olyan fontos, mint az edzés.
e. ad hoc edzések. Nem kell TF-et végezni hozzá, de pár tanácsot szakértőtől, vagy profitól megfogadva mindenki elkészítheti a saját tervét. A terv módosulásával módosuljon a cél is!
(van még pár, de hirtelen ezek jutottak eszembe...)
Természetesen el lehet rontani egy versenyt, nagy meleg miatt, lehet rosszul felkészülni rá hibás edzéstervvel, vagy csak simán elfutni. Ezek még a legnagyobbakkal is előfordul. De ebből a konzekvenciákat elsősorban MAGUNKNAK vonjuk le, aztán póbáljuk meg legközelebb javítani. Vagy legalább máshol, máshogy elcseszni. De ne az étert telekiabálni a hülyeségünkkel...
Igazából az Ingolstadt FM-ról akartam írni, de ez lett belőle. :-) Bepótolom azt is még.
