Van egy "átkom", ami eddig mindkét félmaratonomon elkísért: bőven 30 fok fölött volt a hőmérséklet, tűző napsütéssel párosítva.(Tudom-tudom a két futás azért még nem a világ, de legtöbb hétvége nálunk foglalt, így ritkán jutok el versenyre. Illetve nem szeretnék felkészületlenül nekivágni, akkor inkább marad a sima edzés. Ott is lehet fm-okat funi...) :-)
Első alkalom a hírhedt tavalyi (2011-es) Bp. félmaraton volt. Ott még tudtam előre kalkulálni az időjárással, szeptember elején azért még sanszos a forróság, illetve már előtte lehetett hallani a hírekben. Ittam is rengeteg vizet előtte, olyan voltam mit a Trevi kút. :-)
Azonban a tavaszi Ingolstadt félmaraton nagy szívás volt. Hónapokig készültem az április 28-i eseményre, leginkább 5-15 fokban, téli és kellemes kora tavaszi környezetben. Mondhatni ideális feltételek közt. Erre valaki odafentről berendelte a kánikulát aznapra. Persze másnap már jött a lehűlés és 15-20fok...
Amivel mégis csak jobb volt ez az utóbbi esemény, hogy itt egy délutáni starttal, a déli melegből kifelé futottunk, idővel a levegő is hűlt valamennyit. Persze okos módon én fittyet hánytam minden környezeti tényezőre és bekezdtem egy erős 5:20-5:40es idővel. Emitt ennek eredménye:
A 7. km-nél mintha egy szívlapáttal kólintottak volna fejbe. Pedig hányszor mantráztam magamban, hogy nem futom el az elejét. Okosan, taktikusan kell futnom. Aztán mi lett belőle... Mondjuk azóta (és még pár túlhajtott edzés után) megtanultam, hogy a kánikula olyan mint a medve. Nem játék! Beszereztem egy nagyon vékony, fehér futósapit is. Amit azóta is sokszor használok, véd a napsütés (nekem különösen fontos), meleg ellen, illetve valamennyire a bogarak ellen is. Nagyon ajánlom mindenkinek, hasznos. I'm lovin it! :-)
Amire most igazán kíváncsi leszek, a jövő heti (03.10.) nürnbergi verseny. (Ha már Münchenről lekéstem... :-( De ez egy másik történet.) Meglátjuk, beszámolok hogy sikerült, illetve milyen volt az idő. :-)
