Első és legfontosabb, az eredmény:
Ezzel azt hiszem most már "hivatalosan" (versenykörülmények közt megfutva) is 2órás félmaratoni futó lettem. :-) Tavaly ez még csak kósza reményként, idén már célként gondoltam rá, ezért is örülök ennek a sikernek. Főleg, ha arra gondolok, mennyit agyaltam és terveztem edzések közben, hogyan tudnám ezt az időt elérni. Mert bár a dolog lényege egyszerű: 21-szer kell 5:40es időt futni, de egy verseny alatt ez ugye nem megy olyan könnyen. Tömeg, ismeretlen útvonal...stb millió zavaró tényező, ami miatt más mint egy edzés. Én pl. inkább szeretek megismert szakaszokon futni, ahol ismerem már az összes kis dombot és lejtőt, tudom melyik szakaszon vagyok gyorsabb, hol lassabb. Ez egyfelől jó, hiszen nem azzal vagyok elfoglalva, merre kell mennem, esetleg eltévedek, hanem jobban tudok tempóra, légzésre, magamra figyelni. Persze ennek meg van a maga problematikája is, hiszen nehezebben tudok alkalmazkodni az idegen környezethez, nem érzem a távolságot úgy, és jobban zavarnak az akadályok (domb, éles kanyar, rossz talaj...) is.
A versenyről: időjárás tökéletes volt, 14-16fok, borús, de szerencsére nem esett. Bár sokat gondolkodtam, miben induljak neki, végül jól döntöttem: két póló volt rajtam, alul egy sima pamut, fölötte meg a "kötelező" dressz. Vékonyabb pulóvert inkább levettem indulás előtt, ami utólag jó ötlet volt. (A sugallat a futóblogról, Szaszától jött, miszerint úgy érdemes indulni, hogy a startnál picit fázzál. Remekül bevállt, köszönöm!) A "csodasapi" rajtam volt, ezt sem bántam meg egy pillanatig sem. Kétszer óvta meg a fejemet egy bokros-fás szakasznál. Azt hiszem ez lesz az én kabalaruhám. :-)
Start előtt kicsit nehezen találtuk a regisztrációs sátrat, meg a sor is hosszú volt, de gyorsan haladt és időben készen álltam a kezdésre. Gondoltam mindaddig, amíg 20percel a rajt előtt észre nem vettem, hogy az órám a kocsiban maradt. Részidők ismerete nélkül pedig esélytelen a jó eredmény. Szerencsére kedvesem magát nem kímélve elloholt a kocsihoz, és pont időben vissza is ért. Innen is köszönöm neki! Tudtam, hogy nem volt hasztalan őt is rávenni egy kis futásra... :-)
Start után mindjárt egy szélesebb útszakaszon indult a verseny, így bár kissé hátulról indultam, elég jól tudtam előre haladni, relatíve keveset kellett szlalomozni. Mivel hosszan lejtett itt az út, 5:30 alatt mutatott az óra, amitől kicsit megilyedtem, inkább visszavettem. Próbáltam a légzésemre figyelni, bár úgy éreztem, bírom ezt a tempót tartani. Az táv két, kb. 10km-es körből állt, egy jó része széles, tó melletti szakasz volt, a többi a belvárosi részen. Két rövid, de zavaró szakasz volt: A visszafordítónál fel és kellett futni egy hídra/ról, ami szűkös és kavicsos volt, lefelé még elég csúszós is. Illetve a cél előtt volt egy kb. 50m-es, macskaköves kaptató, ami még sétálva is megterhelő lenne. Itt volt az egyetlen általam látott futótárs, aki sajnos kidőlt. Amúgy meglepően kevesen sétáltak, vagy adták fel, bár ebben bizonyosan nagy szerepe volt a hűvös időnek. (Vagy itt reálisabban mérik fel a futók saját teljesítőképességüket? Talán...) Mindenesetre motiváló volt számomra, amikor láttam, hogy más is küzködik az utolsó kilómétereken.
Az első kör jól ment, a frissítő pontoknál csak rövid ideig álltam meg, nem akartam túlinni magam, csak pár kortyot vizet illetve izót ittam. A 13. km-nél kezdtem kicsit fáradtabbnak érezni magam, itt már azért kicsit erőltetnem kellett a tempótartást. Tervem szerint 15km-en próbálok annyi időt hozni (5:40 alatt lenni), hogy az utolsó 6km-re elég legyen egy 6:00 perc körüli sebesség is. Ez csak részben sikerült, mint alább látható. Bár a 16, 17 km-en még kipréseltem egy 5:50 alatti tempót magamból, azért itt már elkészültem az erőmmel, csak a lelkesedés vitt tovább. Az egyetlen 6perc feletti km-em (19.) oka, hogy az utolsó frissítési pontnál kicsit beragadtam, illetve az ivás miatt lassítottam és nehezen tudtam a ritmust (bár az már nem nagyon volt) újra felvenni. A második körben a kaptató különösen kegyetlen volt (rosszabb, mint a Nyugatinál a felüljáró...), mégis valamiféle futómozgást imitálva sikerült felérnem. A célegyenesre ráfordulva még hajráztam egyet, így lett az időm 2:00:21
Egységekre lebontva így nézett ki a 21,1km
Bár akkor még nem tudtam teljesen örülni a teljesítményemnek, de másnapra azért már jó érzés volt arra gondolni, hogy megcsináltam, meg van a két órás félmaraton! :-) Külön örülök annak, hogy végre jól éreztem magam a versenyen végig, nem volt 30fok meleg, és úgy érzem kiadtam magamból a maximumot. Ünneplésre másnap került sor (sör), az ingolstadti Herbstfest-en (őszi fesztivál), de azt hiszem ez már nem tartozik szorosan versenyhez... :-)
