Hétvégén megvolt ez a verseny is és bár a felkészülésem a lehető legrosszabban alakul az elmúlt hetekben, nagyon örülök, hogy elindultam és végig is mentem.
Az előzményekről röviden: májusban egy hanyag öltözködés miatt először a hátam kapott huzatot, majd pár napra rá lázasan teljesen kidőltem. Gyakrolatilag már ez elvett két fontos hetet a felkészülésből, de ehhez hozzájött még egy térdsérülés is. Hetekig nem értettem, mi okozta ezt, míg a minap eszembe jutott, hogy még betegen rettenetesen bevertem a térdem a kerti asztalba. Akkor ugyan úgy tűnt, nem komoly a baj, de mikor 1-2 hétre rá újra futni akartam, nagyon fájt... :( Folyamatosan borogattam, kentem, de alig-alig javult.
Ilyen előzmények után jött el a várva várt hétvége, ami nem csak a futásról szólt, hanem Róka és felesége érkezett hozzánk Sopronba. Pénteken laza városnézés és fröccsözés, szombaton pedig a szomszédos Schneeberget másztuk meg.
A túra a spontán tervezés ellenére remekül sikerült: nehéz, de remek útvonalon túráztunk 3-4órát. Utána a közeli faluban ittunk egy kávét és ettünk egy remek sütit is. De hogy biztos legyen a szénhidrát utánpótlás, hazafelé még megálltung Mattersburgban egy Schnitzel-re is.
Tulajdonképpen egy szombat délutánba belesürítettük az osztrák életérzést: hegyi túrázás, kávé sütivel, Schnitzel almdudlerrel. :) Remek volt ez a nap (is).
Vasárnap reggel 9kor rajtoltunk. Mivel előző nap nem volt semmi extra fájás a térdemben, gondoltam elindulok. Ha meg nagyon nem megy, akkor az 5. km-nél vissza tudok térni a célhoz.
A startnál megláttuk Rókával Józsa Gábor olimpikon maratonistát, akkor már sejtettük, hogy ki nyeri az idei versenyt. Nem tévedtünk... :) (1:51-et futott ő)
Az első km-ek tapasztalata alapján a dombokat és egyeneseket meg tudtam futni, az erősebb lejtőkön sétáltam (bicegtem) csak. Pontosan az ellenkezője a terepfutás legalapvetőbb szabályának, de úgy ment. :)
Mindenesetre így semmiféle célidő-elvárás nem volt magammal szemben, élveztem a versenyt, a tájat, az időt (tökéletes volt).
A szervezés szerintem remek volt, a befutónál kérdezték is, hogy hogyan éreztem magam, milyen volt a pálya. Mondtam, hogy nagyon tetszett, csak hiányzott a tavalyi dagonyázás... :D
A hivatalos időm: 3:18:09 lett, de mint írtam, itt most a teljesítés volt a célom, és nagyon örülök, hogy sikerült végigmennem. :)
Róka 2:37-et ment. (tátrateával szerintem picit jobb lett volna, de mindegy...) :D
Az új salomon terepcsukámat is itt próbáltam hosszabban először: az útvonal jó részén igazából nem lett volna szükség rá, mégis jó volt benne futni, az utolsó 5-6km-en éreztem, hogy ebben nincs párnázás és csillapítás. Szoknom kell majd a 20km feletti távokat benne.
Itt olvashatjátok Róka beszámolóját a hétvégéről, illetve a versenyről: http://hosszutav.blog.hu/2017/06/19/sopron_trail_megdobbento_ez_szinte_vegig_lejto
Pár fotó a versenyről:
Egyedüli az országban: templom és kocsma egy épületben
Futok :)
Ereszkedés a Tolvaj árokban
Utolsó km-ek
Tevem egyenlőre nincs a továbbiakra, most megvárom, hogy a térdem rendbe jöjjön. Az idei maratonról már hónapokkal ezelőtt lemondtam, nincs kedvem emiatt stresszelni magam. :) Élezni akarom a futásokat, nem km-t hajszolni.
