Fusslaci

Ígéretemhez híven, kezdjük egy nem olyan régi futásommal, még a nyárról:

Helyszín: Hamburg, Außenalster tó.

Amit érdemes tudni: a tó körül rengetegen futottak, keskenyebb szakaszokon szinte dugó alakult ki. A pálya inkább kavicsos döngölt föld, egyenletlen. Néhol ki kellett menni a járdára is, vagy a bicikliúton futni. Kicsit többet várnék egy ilyen felkapott futókörtől. :-(
A város egyik legszebb és leggazdagabb környéke, a tó körül csodaszép ingatlanok, értéküket inkább meg sem saccolom. Itt (is) található az USA nagykövetsége (Azért az amik tudják hol kell kecót venni/bérelni. És ez nem csak az ittenire igaz, eddig én csak a legjobb környékeken láttam USA követséget.), és az iszlám központ is, meglehetősen extrém kivitelben:

Az amerikai követségről inkább nem teszek ki képet... :-)

A futásról: könnyed légies technikával 12km-t futottam. :-) Az ilyen futások leginkább a környék megismerését szolgálják, nem fő szempont a fejlődés. Nem szeretek amúgy városban futni, a közlekedési lámpák folyamatosan széttördelik az tempóm.
Kiváncsi vagyok, ti ismeretlen környéken hogyan tervezitek meg a távot? Én az megelőző napokban már órákig tudom bújni a google maps-ot, hogy kiválasszam a megfelelő szakaszt, amit próbálok memorizálni. Persze legtöbbször eltévedek, vagy nem úgy megyek, de ebben pont ez a szép. :-)

Összesítés: Hamburg az egyik legszebb város, ahol eddig jártam. Aki teheti, látogassa meg! A meglehetősen rossz talajviszonyok ellenére a tavat érdemes körbefutni. Leginkább a látvány miatt.

Fotók innen: google Maps
https://ssl.panoramio.com/photo/79344821
https://ssl.panoramio.com/photo/84114292

Csak olyan nyugisan, éppen ahogy adja magát és kedvem van.

Augustus: a júliusi fájdalmak lassan eltűntek, és a sok lazább edzés jól esett. Ismét a futás volt a fókuszban, nem pedig a telejsítményhajszolás.
Menet közben rájöttem, hogy az egész éves hajtás ismét lemerített, az augusztus amúgy is sűrűre sikerült (utaztam Visegrádra családdal, de repültem Hamburgba munka miatt is...) és ez kihatott erősen a futásomra is. De ilyen "nyomott hangulatban" is sikerült egy 130km-es hónapot produkálnom, ami a 2014-es évben top3-as lett. :-)

Szeptember: PIHENÉÉÉÉSSS!! :-) Pontosabban SZABADSÁÁÁÁÁGGG!!! (Erről nekem mindig a Rettenthetetlen c. film ugrik be, de mindegy is.)
Szülinap, sok utazás, az edzésben kicsit lazázás, cserébe az evésben néha komoly kicsapongások. Ennek persze eredménye van így a hónap végére, de bízok benne, októberben sikerül gyorsan ledobni ezt a 2-3kg hirtelen jött plusszt.
Nyaralás alatt inkább a nézegetős, un. "városnézős" futásokat szeretem, nem is terveztem erre a hónapra mást. Ha minden jól megy, akkor azért holnap még behúzhatom a 100 kilit.
Amúgy ezekről a futásokról majd próbálok egykülön posztot összehozni, mert (szerintem) érdekes helyeken futottam, fogalmazhatok elöljáróban talán úgy, hogy: körbefutottam az Ontario tavat... Folyt. köv. :-)

A blogomról: nyugi kedves olvasó, nem zárok be! Nincs olyan szerencséje a Zinternetnek. :-)
Tervezem, hogy havonta jelentkezek egy "Kedvenc futásom a hónapban" rovattal, ha sikerül, talán még egy plussz oldalmenüt is kap majd. Erős a webfejlesztői képességem. :-) Ha nem megy, majd szólok...
Tartalmáról: az adott hónapban futott edzések közül egyet kiválasztok, amit éppen a legjobbnak, leggyorsabbnak, vagy éppen a legcoolabbnak gondolok. Elsődlegesen a sajátjaimból válogatok, de persze itt nincsenek fix szabályok. :-) Azt remélem, ezzel kicsit ki lesznek emelve az "inspiráló" edzések, ha később bármikor vissznézném, legyenek ezek összegyűjtve.

Előszóban jegyzem meg, hogy külön felkérésre el is tudom énekelni a fenti nótát! :-)

Egy frenetikus június (188km) után ismét akadozik a gépezet. Előbb a jobb lábamba, illetve a csípőmbe költözött a rontás, most meg a vállamra kaptam huzatot, és fáj. :-(
Így folyamatosan örlődök a futás vs. pihentetés közt. Heti kétszer így is megyek edzeni, de nem az igazi valahogy. Nehéz ez az időszak most, inkább kínlódok csak. Bízok benne, talán javulni fog...

Hétvégén otthon voltunk rövid ideig, gondoltam a maratoni felkészülés jegyében, megyek egy szinteset futni. A terv az volt, hogy felfutok a Muck-ig (odáig rendes betonút van, kb félút), onnan vissza. Mikor odeértem, láttam, hogy 4,2km lenne Brennbergig a táv, gondoltam az pont jó, ott lesz valami bolt vagy kocsma nyitva, tudok magamnak vizet venni.
Az első km-eken még jól járható erdőút volt, onnan aztán vad terepezésbe csapott át a dolog. Mély gödrök, vízátfolyás, keresztbe fekvő fatörzs, csúszós kaptatók...stb. Számomra teljesen új volt ez a szakasz és a terepfutás élménye. Talán a futóblogon olvastam azt az terepes tanácsot, ami akkor ott eszembe jutott. Dombon felfelé erősen gyalogolok, lefeléket megfutom. Hát mit ne mondjak, nem egyszerű a terepfutás, a sebességhez tökösnek kell lenni . Én csak óvatos duhajként araszoltam lefele... :-)
Mikor aztán már a 5. km-nél sem találtam települést, kicsit elbizonytalanodtam, de egyszercsak kiértem egy tisztásra, ahol közvetlenül balra tőlem lakóházak voltak. Így végre odaértem, Ritzingre... Welcome in Austria! :-)
Ezzel semmi gond nem lenne, de a jó magyar forinttal itt nehezen boldogultam volna, így keringtem kicsit míg az egyik kertnél megláttam és megszólítottam egy kedves háziasszonyt, aki hozott nekem egy pohár vizet. Danke schön! :-)
13.km-nél jártam már, irány haza. Visszafelé inkább már ereszkednem kellett, de a végére rendesen elfáradtam...

Ami meglepett, hogy a terepezés, kóválygás Ritzingen, és a nagy színtkülönbség ellenére 6:15ös átlagtempót mentem. Előzőleg simán 6:40-et tippeltem az átlagra...

Jövő héten (és utána is) ismét Sopron, de most már felkészülten vágok neki a távnak! Már tudom hogyan juthatok el Brennbergig, de eurót azért viszek magammal... :-)

Sajnos nem úgy alakultak a dolgok a verseny előtt, ahogy szerettem volna, lásd előző bejegyzést, illetve a hétvégi program sem csak lazulás/fröccsözéssel telt, az időjárás is inkább strandolós volt, kevésbé futóbarát. Éppen ezért nem voltak nagyratörő vágyaim, inkább élvezni szerettem volna a versenyt és annak hangulatát. Pontokba szedtem az emlékeimet, így ez volt a benyomásom:

Pozitiv élmények a versenyről:
Nevezés a helyszinen gördülékeny volt (bár sokan nem voltak), a 6000 Ft pedig igazán kedvező ár, amiben volt egy -nem technikai, de jópofa- poló.
Kesztely méretéhez (és futópotenciáljához) képest, egy jól szervezett, profi program volt.
Az útvonal végig lezárva, mindenhol szervező, és rendőr vigyázott ránk.
Sok helyi lakos segítette a nagy melegben a futókat. Voltak akik locsoltak, mások lavórban hozták ki a frissítéshez a hidegvizet. Nagy köszönet nekik, igazán kedves volt tőlük.
Egy dolgot kivéve (lásd később) a frissítőpontok jók voltak. Víz, izó, szőlőcukor, citrom, banán, műzli szelet. Nagy kedvencem lett a citromos víz, remek frissítőnek bizonyult.
Tetszik a befutóérem. Vidám, szines.
Megismerkedtem a "'Fuss Sopron" közösséggel, akik sokan eljöttek vasárnap Keszthelyre. Nem tudtam elötte, hogy ilyen van, azóta felvettem őket Fb-on, és nagyon szimpatikus csapat, sok lelkes futóval. Ha legközelebb lesz lehetőségem, mindenképpen csatlakozok hozzájuk otthon egy közös futásra

Ami zavart, vagy nem tetszett:
A "gombóc parti" csak szombat este kezdődött, így délben nem volt lehetőség még felhasználni a kapott kupont. Ez nekem kicsit csalódás volt. Nem sokan fognak csak azért ott maradni, vagy visszamenni, hogy egyenek egy szilvásgombócot.
Az iso-nak valami félelmetesen büdös, LÁBSZAGA volt!!! Komolyan. Először azt hittem, hogy nálam van a hiba, esetleg a pohár volt büdös, de amikor a harmadik frissítőállomáson éreztem ugyanazt, akkor áttértem a citromosvíz-szőlőcukor kombóra inkább.
Csak a start/célnál volt Toitoi. Menet közben igényem lett volna használni, de egyet sem láttam. Ha volt is, akkor azt remekül álcázták a balatoni nádasban. Kérdezgetni meg nem akartam a szervezőket...
Versenyidőpont. Arra azért már lehet számítani júniusban, hogy meleg lesz, szóval a 10 órakor kezdődő versenyen folyamatosan emelkedik a hőmérséklet. Most a reggeli 27 fokból futottunk a déli hőségbe. No commen... El sem tudom elképzelni, hogy bírhatták a maratonisták, le a kalappal.
Tudom, hogy ez egy low budge verseny, és ez nem is baj, de azért befutócsomagnak ne egy magos kiflit, meg egy sajtospogit adjanak (fél liter mentes vizzel). Főleg, ha a nagy melegben már a szám is porzik a szárazságtól. Szerintem olcsóbb és jobb megoldás lett volna a gyümölcs.

Röviden még a teljesítményemről: 2órát terveztem be, de így utólag visszanézve nagyon túlértékeltem magam. Az első 10km-es kört még soproni futótárssal együtt gyűrtük, néhol kissé elfutva (5:30), bár 6-7km-ig még tudtam beszélni, nem volt gond. Kb. a 8-9ik km-nél éreztem, hogy az 5:40-5:50 is sok lesz.
A második kör kezdetén elbúcsuztam Jocótól, és megpróbáltam még a 6perc alatti km-t, mindemellett a depózásokat kényelmesre vettem. Perceket töltöttem el a legfinomabb falatok kiválasztásával és elfogyasztásával. Mint valami gourmand futó! :-) Az utolsó km-ek nem estek már jól, főleg a nádas mellett volt fullasztó a levegő. Azt hiszem, még egy kilit nem tudtam volna már megtenni belesétálás nélkül.
Eredményem így 2:10:32 lett (6:14/km).

Bár az időeredményem elég "szerény", összeségében nem érzem csalódásnak a telejsítémnyem. Sokat tapasztaltam és tanultam, hogyan is kellene jobban teljesítenem nagy melegben. És megtaláltam a soproni futóközösséget! :-)

A sikeres ingolstadti félmaraton után terveztem a heti km-ek növelését, szerettem volna 40 kili fölé kerülni, 3-szori edzéssel.
Május első felében ez mennt is, kb 85km-t hoztam össze 5:20-5:40es tempóban, volt köztük fartlek futás, hosszú futás, lazító edzés is. Bár a jobb térdem elég furcsán viselkedett (mozgatásnál, vagy függőleges terhelésnél egyáltalán nem fájt, viszont kicsavart, keresztirányú terhelésnél, pl. autóból kiszállásnál nagyon erősen belenyilalt a fájdalom. Ez miért lehetett? Ha valaki tudja, írja meg, köszi!), összességében jól éreztem magam, jól mentek a futások, mondhatni szárnyaltam ezen időszakban. :-)

Ahogy aztán ilyenkor lenni szokott, beütött a krach, és teljesen váratlanul szombat hajnalra begyulladt a fogam, de valami brutális módon. Bár még aznap elmentem a fogászati ügyeletre, de ott egy röntgenen és fájdalomcsillapítón kívül mást nem kaptam (no mondjuk ez is megérne egy külön történetet,de ezt hagyjuk...), ami pont csak arra volt elég, hogy a fájdalmat enyhítse, de meg már nem szűntette.
Ilyen állapotban aztán 5napig nem aludtam, alig ettem, szinte folyamatosan gyógyszereket szedtem, hogy aztán kedden végre megszabadítsanak otthon a rossz fogtól, és megszűnjön az a rettentő fájdalom.

Végeredményben bő egy hetet kihagytam, de a gyulladás, fekvés és gyógyszerek rendesen legyengítették a szervezetem. Vasárnap Sopronban, csodaszép időben elmentem egy lazát futni, "felmérni a veszteségeket", és hát szomorúan konstatáltam, hogy a lábaim elgyengültek, szervezetem leépült, szédültem. Olyan érzés volt, mintha részeg és egyben másnapos lennék futás közben.
Most a hét első felében újra dolgozok már, illetve csütörtökön elmentem ismét egy tesztkörre, és bár az eredmény valamivel jobb lett (pl. tüdővel jól bírtam, nem szédültem), de a lábaim 5 kili után ismét elgyengültek, mintha elszállt volna az erő belőlük. Volt több 6perc feletti km is.. :-(
Nem tudom, mivel lehetne mielőbb újra formába lendülni? Vitamint, vagy valami ásványianyag-tablettát kéne szednem? De milyet?

De hogy valami pozitív is legyen a dologban, pár kiló lement rólam ez idő alatt, illetve az ominózus térdfájás is megszűnt.

Mindenesetre jövő hétvégén nekirugaszkodok a keszthelyi félmaratonnak, addig próbálok lazább, de hosszúkat (15-18km) futni. Aztán meglátom mi lesz a versenyen. Legeslegrosszabb esetben feladom. Egyszer (inkább soha) azt is ki kell próbálni...

Kicsit ugyan megkésve, de röviden beszámolok az április végi ingolstadti félmaratonról:

Várakozások ellenére meleg (kicsit túl meleg is) volt, szinte folyamatosan sütött a nap, az a becsapós idő volt, amikor az ember azt hinné, hogy nincs meleg, aztán az ötödik kilométernél kidől. (sajnos volt, aki nem jutott el addig sem. Mondjuk nem is tudom, ő hogyan és mire készült, bár azért ezt nem kívánom senkinek...)

Felkészülésem jó volt, bár nem ez volt a tavaszi "major" eseményem, de az agárdi 28 után ez szinte meg sem kottyant... :-) Mindenesetre a verseny előtti héten már nem edzettem, de úgy éreztem, jót tett ez a kis pihenő.

Ez volt az első versenyem, ahol nem egyedül vágtam neki a távnak, kollégával, illetve kis malőr után befuttot budapesti különítménnyel futottuk közösen! (bocs Balázs és Reni, hogy pénteken ott hagytunk titeket a müncheni vasútállomáson!!!!) :-)

Szombaton csöppet megkésve ugyan, de odaértünk még a tésztapartira, sajnos utólagos pólóvásárlásra már nem volt lehetőségem. Előre nem akartam rendelni a tavalyi tapasztalatból kiindulva (az xl-es méret a hasamat nem takarta, bár toppnak nagyon szexi volt...). :-)

Miután Balázs megcsodálta az ingolstadti csillagkaput, besoroltunk a 2:00 órás lufi mögé. Tevünk az volt, hogy két óra alatt teljesítjük a távot. Sikerült. Mondhatni, túltoltuk... :-)

 A tavalyi versennyel összevetve, ahol keveset edzettem, mégis sikerült 1:59-et futnom, elsőre nem igazán tűnik acélosnak az az egy perces gyorsulás. De ha még hozzáveszem, hogy az utolsó pár km-et lassabban futottam (kolléga elfáradt), a frissítőpontokon bevártuk egymást (jól látszik az egyes köröknél), illetve jóval melegebb is volt idén, akkor azt mondhatom, jól sikerült az idei első félmarcsim! :-)

Az már csak hab volt a tortán, hogy befutás után (19 óra) siettem dolgozni, és még éjfélig dolgoztam "bányában". Kell az ilyen kihívás, na! :-)

Jahh, és akkor most ez az új PB-m is! :-)

Mostanra már mindenki megírta a maga kis történetét a Tóparti Futópartiról itt:
http://hosszutav.blog.hu/2014/04/08/friss_kola_a_hataron#comments

Vagy itt:
http://ittfutok.blog.hu/2014/04/07/toparti_futoparti

Sajnos az elmúlt hetek szélsebesen telltek, és bár folyamatosan ott motoszkál a gondolataim közt az én sztorim megírása, időm még nem volt rá. De hogy ne feledjem a feledhetetlent, itt van pár emlék:

Péntek, fárasztó utazás Bp-ig. Érkezés valamikor éjjel fél egy körül.
Szombat, pihenés, séta, városnézés. Zing burger, Fröccsterasz, este még koktélozás (ha már nekem ilyen "rossz" volt, gondoltam zaklatom kicsit Róka urat, de nem vette fel a telefont. Tiszta gyász...). Hát, nem egy ideális felkészülés életem leghosszabb futására, de nagyon jó volt! Jó társaságban szalad az idő. :-) Azért este időben sikerült lefeküdni.
Vasárnap korai kelés, gyors összepakolás, irány Agárd. Korán odaértünk, közelben tudtunk parkolni. Hozott cuccokat betettük a nagy közösbe. Nem volt meleg, de legalább nem izzadtunk ott a téblábolásban. :-)
Egy teljesen szerencsétlen "beszélgetés" DK Gergővel. Én nem is értem, ilyen képeséggel hogyan tudtam a feleségemmel megismerkedni... :-)
Majdnem lekéstem a 10órás startot, 3percel az indulás előtt még a startvonal előtt melegítettem. A fene figyeli azt a hülye órát, amikor ilyen fontos futásra készülök! :-)

Indulás. Jól ment a futás, a vékony pulcsit gyorsan levettem, az idő is melegedett, a nap is ki-kisütött néha.5:30 - 5:40 körüli km-et futottam, néha hozzácsapódva egy kis csoporthoz. Csodás a panoráma, közben történetet hallgatok a magyarok ősi lovas harcmodoráról. Élvezem a "versenyt".
A sukorói dombok erősen mennek, még szuszogni sem szuszogok, bár lassulok picit. Az előző heti fáradtságot egyáltalán nem érzem a lábaimban. Boldogság...
A harmadik frissitőnél a feleségem vár, és segít a ponton. Egy csók, és a derekamról a pulóvert is végre le tudom adni.
Nem érzem hogy fáradnék, de a következő szakaszon már kicsit zavarnak az autók, jól haladok a 21-ik km előtt, még mindíg 5:30 - 5:40 közti időt futok. Ha a pólófelirat nem hazudik, Pannonfunk megy el mellettem. Célnál mégis együtt érünk majd be...
21 km-nél frissítőpont. Ha minden igaz, Szancsurrr-ék éppen mellettem frissítenek. Gumicukrot evett talán? Együtt indulunk tovább, sokáig hallom még, hogy mögöttem jönnek.
21 után már "csak" 5:40-ek mennek. Az edzéseken ennél hosszabbakat nem futottam. Próbálom tartani ezt a tempót, de érem, hogy fogyok. Utolsó ponton még kólát iszok. Nagyon nehezen akaródzik továbbindulni, de nem akarok az utolsó kilómétereken sétálni. Futva kell teljesítenem a kört. 6perc körül lett az utólsó két kili. Leszarom, csak érjek már be...

Célegyenes előtti utolsó kanyarban ismerősök, integetek nekik. 100méter múlva, a célban ismét látom őket. Marhára nem értem, ez most így hogyan, furcsán nézek rájuk. Aztán leesik, hogy a kanyarban nem ők voltak... :-)
Cél. Időm: 2:42:26. Átlagtempó: 5:46 Számomra ez kiválló telesítmény, örülök...
A befutóról készült video is. Az első alkalom, hogy kivülről látom, hogyan futok. Szerintem az állapotomhoz képest jól mozogtam... :-)
Befutó után meglátom a hosszútávosokat, odamegyek pacsizni. Készül közös fotó is. (ha otthon leszek, update-elem a bejezést vele) Róka szerint banánt kéne a gatyánkba dugni, úgy fotót csinálni, de nekem nincs erőm lehajolni érte, kimarad... :-)
A blogom arany-tasztaturadíjasa megkapja az ajándékát (a sört), illetve Lem-Úr is kap egyet (sört...). Egészségetekre! :-)
Búcsúzunk, mi még hesszelünk kicsit a fűben, alkoholmentes sört iszok, és csokiparányt eszek, aztán mi is elindulunk.
Sopron felé megyünk, feleségem szavazni megy, én tusolok. Szüleimnél ebéd, aztán irány nyugat. Későn és fáradtan érünk haza, de nagyon jó kis hétvége volt! :-)

Hétvégén elérkezik az agárdi megmérettetés. (Mint tudjuk, ez azonban nem verseny, hanem futótalálkozó, szóval nincs első, vagy utolsó, csak boldogan kocogó emberek!) A felkészülésem összeségében jól sikerült, bár a tegnapi laza futásomon elég merevnek érzeztem magam, a lábaimat meg az elején kicsit fáradtnak.

Érdekes, nem tudom miért van, de az elmúlt időszakban többször volt, hogy az első 5km sokkal döcögősebben, darabosabban ment, és kb a 6km-től (érzésre) "kisimult" a mozgásom, a lábaim is könnyebben mozognak utána. Ez miért van? Vagy csak érzéki csalódás?

A héten még be kell szereznem a "batyus" futáshoz a cuccokat. Sajnos házi süteményt nem tudok prezentálni, maradnak a boltban vett dolgok. Gondolkodok, mi lenne hasznos. Alkoholmentes sör, vagy alkoholmentes radler? Csak aztán a végén meg ne lincseljenek, hogy ilyeneket viszek. :-) No majd kitalálom...

Mindenesetre most már várom, hogy vasárnap reggel eldördüljön a startpisztoly, aztán GO GO GO!

Emitt hát a bizonyíték,
van itt szufla bőven!
Aki nem hisz edzésemben,
üljön inkább csöndben!

Sebes vagyok, gyors vagyok,
ez többet nem kérdés!
Várom most már epekedve,
az áprilisi mérést.

Az ingolstadti versenyen
nagy lesz majd a drukk,
max elfutom úja, azt' annyit mondok:
FUKK!

Az utolsó két körnél csak az órámmal szerencsétlenkedtem.

A fenti versért komolyan elnézést szeretnék kérni, de ígérni nem tudom, hogy nem lesz több... :-)
Amúgy a fartlek és hosszú futások hatása egyértelmű, nagyon sokat gyorsultam ennek köszönhetően. Másfél hónapja csinálom a 10 kilis iramjátékost (~1,5km bemelegítés utána 6* 400m-gyors, 600m-lassú. ~1,5km levezetés), hétvégén meg 20-22 kiliket, amik még másnaposan is 6 perc alatt mentek. (az igaz, hogy közben a fejem majd széthasadt. Nem élveztem... DE CSAK EGYSZER VOLT ILYEN!!! És szerintem front is volt!!!!) :-)

Fontos, hogy a 10. km után sem oxigénsátorban élesztettek újra, maradt még tartalékom. Kérdés, hogy ez elég-e a "maradék" 11 km-hez, vagy valahol "pofán leszek vágva". Kíváncsi vagyok meg lehet-e az 1:50-es idő?! Szinte el sem hiszem, milyen célt érhetek el... :-)