Hétvégén otthon voltunk rövid ideig, gondoltam a maratoni felkészülés jegyében, megyek egy szinteset futni. A terv az volt, hogy felfutok a Muck-ig (odáig rendes betonút van, kb félút), onnan vissza. Mikor odeértem, láttam, hogy 4,2km lenne Brennbergig a táv, gondoltam az pont jó, ott lesz valami bolt vagy kocsma nyitva, tudok magamnak vizet venni.
Az első km-eken még jól járható erdőút volt, onnan aztán vad terepezésbe csapott át a dolog. Mély gödrök, vízátfolyás, keresztbe fekvő fatörzs, csúszós kaptatók...stb. Számomra teljesen új volt ez a szakasz és a terepfutás élménye. Talán a futóblogon olvastam azt az terepes tanácsot, ami akkor ott eszembe jutott. Dombon felfelé erősen gyalogolok, lefeléket megfutom. Hát mit ne mondjak, nem egyszerű a terepfutás, a sebességhez tökösnek kell lenni . Én csak óvatos duhajként araszoltam lefele... :-)
Mikor aztán már a 5. km-nél sem találtam települést, kicsit elbizonytalanodtam, de egyszercsak kiértem egy tisztásra, ahol közvetlenül balra tőlem lakóházak voltak. Így végre odaértem, Ritzingre... Welcome in Austria! :-)
Ezzel semmi gond nem lenne, de a jó magyar forinttal itt nehezen boldogultam volna, így keringtem kicsit míg az egyik kertnél megláttam és megszólítottam egy kedves háziasszonyt, aki hozott nekem egy pohár vizet. Danke schön! :-)
13.km-nél jártam már, irány haza. Visszafelé inkább már ereszkednem kellett, de a végére rendesen elfáradtam...
Ami meglepett, hogy a terepezés, kóválygás Ritzingen, és a nagy színtkülönbség ellenére 6:15ös átlagtempót mentem. Előzőleg simán 6:40-et tippeltem az átlagra...
Jövő héten (és utána is) ismét Sopron, de most már felkészülten vágok neki a távnak! Már tudom hogyan juthatok el Brennbergig, de eurót azért viszek magammal... :-)