Kicsit ugyan megkésve, de röviden beszámolok az április végi ingolstadti félmaratonról:

Várakozások ellenére meleg (kicsit túl meleg is) volt, szinte folyamatosan sütött a nap, az a becsapós idő volt, amikor az ember azt hinné, hogy nincs meleg, aztán az ötödik kilométernél kidől. (sajnos volt, aki nem jutott el addig sem. Mondjuk nem is tudom, ő hogyan és mire készült, bár azért ezt nem kívánom senkinek...)

Felkészülésem jó volt, bár nem ez volt a tavaszi "major" eseményem, de az agárdi 28 után ez szinte meg sem kottyant... :-) Mindenesetre a verseny előtti héten már nem edzettem, de úgy éreztem, jót tett ez a kis pihenő.

Ez volt az első versenyem, ahol nem egyedül vágtam neki a távnak, kollégával, illetve kis malőr után befuttot budapesti különítménnyel futottuk közösen! (bocs Balázs és Reni, hogy pénteken ott hagytunk titeket a müncheni vasútállomáson!!!!) :-)

Szombaton csöppet megkésve ugyan, de odaértünk még a tésztapartira, sajnos utólagos pólóvásárlásra már nem volt lehetőségem. Előre nem akartam rendelni a tavalyi tapasztalatból kiindulva (az xl-es méret a hasamat nem takarta, bár toppnak nagyon szexi volt...). :-)

Miután Balázs megcsodálta az ingolstadti csillagkaput, besoroltunk a 2:00 órás lufi mögé. Tevünk az volt, hogy két óra alatt teljesítjük a távot. Sikerült. Mondhatni, túltoltuk... :-)

 A tavalyi versennyel összevetve, ahol keveset edzettem, mégis sikerült 1:59-et futnom, elsőre nem igazán tűnik acélosnak az az egy perces gyorsulás. De ha még hozzáveszem, hogy az utolsó pár km-et lassabban futottam (kolléga elfáradt), a frissítőpontokon bevártuk egymást (jól látszik az egyes köröknél), illetve jóval melegebb is volt idén, akkor azt mondhatom, jól sikerült az idei első félmarcsim! :-)

Az már csak hab volt a tortán, hogy befutás után (19 óra) siettem dolgozni, és még éjfélig dolgoztam "bányában". Kell az ilyen kihívás, na! :-)

Jahh, és akkor most ez az új PB-m is! :-)