Verseny, amin a részvét(el) a fontos, nem a győzelem. Vagy valami ilyesmi... :-)
A rövidítés a "Business to Run" újangol kifejezés, ami bár jelenthetné azt is, hogy fuss dolgozni, de valójában nem. Helyette annyit szeretne elérni, hogy munka után emeld fel a segged, és fuss le 6,5 km-t. Maga a cél nemes, és mindenképpen támogatandó! :-)
A rendezvényre csak cégek nevezhettek, így kerültem én is oda, bár a részvétel nem volt kötelező, de akkor még nem tudtam mi is vár rám július 18-án kora este.
Első felismerésem megelőző héten érkezett, mikor kollégám megkérdezte, hogy akkor hogyan is lesz az a csütörtöki futás. Ha nem szól, talán el is felejtem, bár kedves HR-ünk nem rest minden (érdektelen) eseményhez egy emlékeztetőt beállítani. Az ég áldja meg ezért őket! :-)
Mivel ez a távolság számomra egy szinte bármikor leküzdhető akadály, készülni nem igazán készültem. Sőt, a hét elején jött a remek ötletem, befutok Münchenbe az olimpia centrumhoz (14km), ahonnan rajtolni fogunk. Bevallom ennek előkészülete sokkal inkább lázba hozott, már napokkal előtte tervezgettem az útvonalat, gondolkodtam, mit is kellene magammal vinnem, számoltam az időt, mikor induljak, hogy időben odaérjek. Ami kicsit bizonytalanná tett, az a nagy meleg, soha nem tudtam forróságban futni, illetve nagyon gyorsan ki is dőlök olyankor.
Hátizsákot mindenképpen vinni kellett, szerencsére egyáltalán nem zavart futás közben. Volt benne egy liter viz-izó keverék, három Hanuta, meg egy váltás poló, pénz, telefon. Pont, amire szükségem volt... :-)
Bár az útvonalat többször is megnéztem google maps-on, azért jó volt, hogy a telefonomba is elmentettem azt. Maga a befutás remek volt, nagyon jól éreztem magam közben. Volt betonos rész városban, de jó darabon kavicsos földúton kellett menni. Nem a sebesség volt a cél, hanem az odajutás. Azt hiszem ilyen futásokat többször fogom magamnak szervezni, nagyon szuper volt. :-)
Az első meglepetés akkor ért, amikor odaérve azt láttam, hogy ember tömeg hömpölyög az olimpia stadion felé. Ekkor tudatosult bennem, hogy itt ma kb. 30.000 ember fog futni! Igazából ennél több, mivel hazafelé még ilyen rajtszámot is láttam az U-Bahn-on:
Kb. fél órával a start előtt érkeztem meg, volt még időm egy vizet venni, illetve egy kis nápolyit enni. Aztán várni. Meg várni. És várni. Kezdetben nem akartam előre tolakodni a bazi nagy tömegben, inkább hátul maradtam, de ekkor mégis elindultam előre, hogy legalább még aznap beérjek. Mindeközben figyeltem a körülöttem levőket, mert hát időm volt rengeteg. Nos, el kell mondjam, ennyi szép új, tiszta futócipőt nem láttam még sohasem... :-)
Mikor végre sikerült elindulnom, körülöttem természetesen mindenki nagyon erősen belekezdett. Aztán a 2. km-nél kifulladt. :-) Mentségükre legyen szólva, pár évvel ezelőtt én is hasonlóan jártam volna... :-)
Én egy kellemes 6:10 - 6:30-as tempót vettem fel, éppen ahogy a sokaság engedte. Meg hát addigra volt a lábamba már 14km és nem éreztem, hogy ez az a pillanat, amikor bizonyítanom kellene ott valakinek is.
Az egész verseny egyetlen igazán pozitív élménye, az olimpiai stadion befutója. Amikor megérkeztem, már esteledett, a lámpákat bekapcsolták, így kicsit átéreztem milyen is lehet egy focistának befutni a meccs előtt. Remek volt. :-)
Ez a kép már jóval a befutó után készült, amikor sokan elhagyták már a terepet... :-)
Összességében nem éreztem túl jól magam a futáson, bár egy olyan ötletet és inspirációt adott ezzel a müncheni befutással, ami sokáig emlékezetes marad számomra.
A napi teljes távom így 20,7km lett. Majd egy félmarcsi... :-)
