Fusslaci

Halihó. Itt vagyok, ragyogok! Na jó, csak olyan közepesen pislákolok, de vagyok. :)
Ismét eltellt egy év, lássuk milyen volt 2017.

Ha röviden össze akarom foglalni, akkor azt mondanám, hosszú sérülések, köztük sok jó és pár kiemelkedő futással. 

Előző év végén éppen hogy csak rendbe jött a térdem, mindjárt betegeskedéssel kezdődött az új. Nehezen találtam vissza a rendszeres futáshoz. Január 67km, február 57km. Nem túl acélos kezdés.

Március 98km és áprilisra (142km) újra formába lendültem. Készültem a Sopron Trailre. Egyik emlékezetes futás Tapolcán:

Aztán májusra újra beütött a krach. Huzatot kaptam és nagyon szerencsétlenül beütöttem a bal térdem és hónapokra akadályozva voltam és csak fájdalommal tudtam futni. Bár ez sem tartott vissza, hogy elinduljak a Sopron Trailen: http://fusslaci.blog.hu/2017/06/21/sopron_trail

Külön emlékezetes volt az a pár nap előtte, amit Rokáékkal töltöttem el Sopronban! Remélem jövőre is sikerül egy ilyen remek hétvégét szervezni! :)

Innentől már nem volt semmi konkrét tervem az évre. Túl sokszor voltam sérült, beteg és minden alkalommal "előről" kezdeni egy felkészülést...

Helyette futottam amikor kedvem volt és szerveztem magamnak kihívásokat.
Itt a kislányom bölcsis kirándulásához futok (halkan jegyzem meg a cél egy remek bajor sörkert volt!) :)

Itt pedig egy fius hétvégére futok le Tapolcáról Balatongyörökre (ez augusztus legmelegebb napjaiban sikerült ezt megtenni. Teveztem hogy kora reggel indulok, persze hogy nem sikerült, csak fél 10kor... Az utolsó 5km-en már nagyon szendvedtem):

Szeptemberben találtam az év utolsó versenyét, amire a változatosság kedvéért ismét csak egy megfázásból kikeveredve indultam el. http://fusslaci.blog.hu/2017/10/08/tour_de_tirol_mert_itt_a_trail_a_tet

Nem hagyhatom ki az összefoglalóból a tapolcai közösségi futásomat pár nappal ezelőttről (még fb poszt is volt róla, amit nem tudok belinkelni ide mert suta vagyok hozzá). Remek hangulatú, baráti futás volt, köszönöm Józsi, Gabi! :)

És hogy a jövő évre meglegyen a motiváció: decemberben neveztem az 2018 szeptemberi Arberland UT-re (útvonalmódosítás miatt a 36km-ből 41km lett.). Közben szeretnék még pár versenyt beiktatni, leginkább a Sopron Trailt, de egy félmaratont is nagyon régen futottam versenyen.

A blogról: érdekes, hogy a Salomon cipőtesztem a második legolvasottabb posztom jelenleg. Az első továbbra is egy korábbi írás a zalai szilveszteri futásról. Lehet érdemes lenne egy-egy cipőtesztet is írni. Főleg, ha új cipőt veszek... :) (jövőre esedékes lesz)

70%-a az olvasóknak Windows-t használ, de ami mindenkit lázban tart, a "színmélység verseny" továbbra is 50-50! :)

Idén nem néztem utána, de az aranytasztatúra díjasom bizonyára Róka úr, ajándékát majd következő találkozáskor megkapja! :D

Boldog új évet mindenkinek!

Na, most hogy a kevés olvasóm 2/3át is elvesztettem ezzel a remek címmel, kezdjünk bele! :)

Mert vannak még páran, akik nem (csak) a fb-on posztolnak! :)

http://siksagrolahegyre.blog.hu/

Hétvégén megvolt ez a verseny is és bár a felkészülésem a lehető legrosszabban alakul az elmúlt hetekben, nagyon örülök, hogy elindultam és végig is mentem.

Az előzményekről röviden: májusban egy hanyag öltözködés miatt először a hátam kapott huzatot, majd pár napra rá lázasan teljesen kidőltem. Gyakrolatilag már ez elvett két fontos hetet a felkészülésből, de ehhez hozzájött még egy térdsérülés is. Hetekig nem értettem, mi okozta ezt, míg a minap eszembe jutott, hogy még betegen rettenetesen bevertem a térdem a kerti asztalba. Akkor ugyan úgy tűnt, nem komoly a baj, de mikor 1-2 hétre rá újra futni akartam, nagyon fájt... :( Folyamatosan borogattam, kentem, de alig-alig javult.

Ilyen előzmények után jött el a várva várt hétvége, ami nem csak a futásról szólt, hanem Róka és felesége érkezett hozzánk Sopronba. Pénteken laza városnézés és fröccsözés, szombaton pedig a szomszédos Schneeberget másztuk meg.
A túra a spontán tervezés ellenére remekül sikerült: nehéz, de remek útvonalon túráztunk 3-4órát. Utána a közeli faluban ittunk egy kávét és ettünk egy remek sütit is. De hogy biztos legyen a szénhidrát utánpótlás, hazafelé még megálltung Mattersburgban egy Schnitzel-re is. 
Tulajdonképpen egy szombat délutánba belesürítettük az osztrák életérzést: hegyi túrázás, kávé sütivel, Schnitzel almdudlerrel. :) Remek volt ez a nap (is).

Vasárnap reggel 9kor rajtoltunk. Mivel előző nap nem volt semmi extra fájás a térdemben, gondoltam elindulok. Ha meg nagyon nem megy, akkor az 5. km-nél vissza tudok térni a célhoz.
A startnál megláttuk Rókával Józsa Gábor olimpikon maratonistát, akkor már sejtettük, hogy ki nyeri az idei versenyt. Nem tévedtünk... :) (1:51-et futott ő)
Az első km-ek tapasztalata alapján a dombokat és egyeneseket meg tudtam futni, az erősebb lejtőkön sétáltam (bicegtem) csak. Pontosan az ellenkezője a terepfutás legalapvetőbb szabályának, de úgy ment. :)
Mindenesetre így semmiféle célidő-elvárás nem volt magammal szemben, élveztem a versenyt, a tájat, az időt (tökéletes volt). 
A szervezés szerintem remek volt, a befutónál kérdezték is, hogy hogyan éreztem magam, milyen volt a pálya. Mondtam, hogy nagyon tetszett, csak hiányzott a tavalyi dagonyázás... :D

A hivatalos időm: 3:18:09 lett, de mint írtam, itt most a teljesítés volt a célom, és nagyon örülök, hogy sikerült végigmennem. :)
Róka 2:37-et ment. (tátrateával szerintem picit jobb lett volna, de mindegy...) :D

Az új salomon terepcsukámat is itt próbáltam hosszabban először: az útvonal jó részén igazából nem lett volna szükség rá, mégis jó volt benne futni, az utolsó 5-6km-en éreztem, hogy ebben nincs párnázás és csillapítás. Szoknom kell majd a 20km feletti távokat benne.

Itt olvashatjátok Róka beszámolóját a hétvégéről, illetve a versenyről: http://hosszutav.blog.hu/2017/06/19/sopron_trail_megdobbento_ez_szinte_vegig_lejto

Pár fotó a versenyről:

Egyedüli az országban: templom és kocsma egy épületben

Futok :)

Ereszkedés a Tolvaj árokban

Utolsó km-ek

Tevem egyenlőre nincs a továbbiakra, most megvárom, hogy a térdem rendbe jöjjön. Az idei maratonról már hónapokkal ezelőtt lemondtam, nincs kedvem emiatt stresszelni magam. :) Élezni akarom a futásokat, nem km-t hajszolni.

Hosszú hallgatás után egy cipőteszttel jelentkezek. Előre jelzem, hogy ez az első ilyen terepcipőm, illetve az értékelés szubjektív, most futottam vele az első 9km-t. :)

Régóta kokettáltam már egy ilyesféle cipővel, de valahogy soha nem jutottam el addig, hogy próbáljak is egyet. Múlt héten azonban betévedtem egy Hervis üzletbe, és volt a Salomon speedcross 4 cipője. Elsőre feltűnt, hogy a cipő nagyon keskeny, az én vékony lábfejemre nagyon jó. Soha nem próbáltam ilyen cipőt, ami ennyire tudott oldalt is tartani, és nem kell a cipőfűzőt gyűrődésig húzni. Nagy jó pont részemről! :)
Méretben a sima futócipőkhöz képest egy számmal kisebb lett jó (46-os). Érdekes, hogy az utcai cipőknél a 45-ös passzol, a futóknál a 47-es.

Hosszú hezitálás után ott akkor nem vettem meg a cipőt, leginkább az ára volt borsos a netes rendeléshez képest. Nem szeretek ilyet csinálni, de a közel 10.000 Ft-os árkülönbözet túl sok volt, így maradt a rendelés...

Tegnap megérkezett a cipőm, ma pedig megvolt az első tesztfutásom. Ami ebben az egy órában tapasztaltam.
(1 - értékelhetetlen, 2 - rossz, 3 - vállalható, 4 - hozza az elvárhatót, 5 - meglepően jó/kimagasló)

-Aszfalt: a cipőt úgy képzeltem el, mint egy biciklis cipő és egy hegymászó cipő keverékét. Nagyon keménynek. De meglepődtem. A cipő remekül szerepelt a betonon. Puha volt, nem kopogott, erősen tapadt. Erre nem számítottam. Nem mondtom, egy félmaratont talán nem, de amíg az ember a terepre ér, simán el lehet futni benne. Olyan, mint ha azt mondaná a cipő: ok, ez nem az én igazi terepem, de muszájból hozom ezt is!
Értékelés aszfalton: 5

- Kemény, döngölt földút: Talán a leggyengébben itt szerepelt a cipő. A terepes adottságai itt nem jönnek ki, viszont a talajra kemény, döcögős. Ilyen útra inkább vennék egy jobban párnázott sima futócipőt. 
Értékelés: 3

- Durva köves, murvás út: Ismét jól szerepelt a csuka. A sima utcai cipőmben mindig féltettem a talpam. Ha nagyobb, hegyes kőre léptem, fájt, vagy kibicsaklott a lábam. Hála a kemény talpazatnak, illetve hogy a bütykök miatt magasabban állok, nem volt most ilyen gondom. Örülök nagyon! :)
Értékelés: 4

Nedves, sáros talaj/fű: Most sárban kevés lehetőségem volt most futni, inkább párás füvön tudtam pár száz métert menni. Negatív élményem közben nem volt, a cipő nem csúszkált, jó volt a talajfogás és mint írtam a cipő remekül tartja a lábam. Szóval ok
Értékelés: 4

A cipő kialakitásán látszik, hogy sok helyen megerősítették, anyaga erős, strapabírónak tűnik. Én nem a gtx-es változatot rendeltem, de még így is kevés nekem a cipő szellőzése.

Aki ilyen cipő vásárlásán gondolkodik, ezt a típust ajánlani tudom...

Boldog új évet mindenkinek. Mi mással is lehetne kezdeni egy újévi posztot, mint egy óévi összefoglalóval, hát lássuk mi történt az előző év 366 napján.

Visszagondolva a következők jutnak hirtlen eszembe: kínlódás, erölködés, motiválatlanság. Azért nem drámai a helyzet, de kevés pozitív (futó)emlékem van az évből.

Január - február: kevés futás, azt is csak immel-ámmal.
március - április: felkészülés az Ingolstadt fm-ra. Ott egy tisztes helytállás (1:50)
május: szenvedős Káli futás. Mégis legyőzöm Rókát! :D (csak az objektivitás véget: ő diszkvalifikálta magát, így a kb. 2órás időmmel is "győztem")
Június: az év üditő színfoltja, a Sopron Trail. 26km 2:51 Egy őrült futás bokáig sárban, dombon fel és le, patakon át, kilátóra fel, de csodás útvonalon, vidám hangulatban, remek szervezéssel. Idén is nagyon szeretnék rá menni...
Július: Győr-Lipót futás. Az időjárási körülményekhez képest okés volt, az utolsó 6km-en meghaltam.
Augusztus: felkészülés az októberi maratonra. Szenvedek a hőségtől, de bíztam benne, hogy az majd a versenyen kifizetődik.
Szeptember - november: sérülés a bal térdemben. Buktam a maratont. Novembertől kettlebell edzésre járok. Jót tesz a hátamnak.
December: újra kezdek futni, de nem sokáig, mert a hónap közepétől januárig folyamatosan beteg vagyok.

Itt tartok most. A helyzet szar, de nem reménytelen. Legalább lesz ismét honnan fejlődnöm. :) Tény, hogy kislányom születése óta nehezebb betervezni a rendszeres futásokat, illetve 2015 óta rengeteg dolog változott az életünkben.
Mindenesetre szeretném bebizonyítani (magamnak), hogy a keszthelyi maraton lefutásan nem csak a véletlen műve volt. Azt hiszem ehhez idén sokkal tervezettebben és tudatosabban kell felkészülnöm, pont a szűkös lehetőségek véget.

Tervem 2017-re:
- április Ingolstadt fm, csak a szokás véget
- június: Sopron Trail nagyon, de nagyon mennék oda
- október: maraton?????

Pár adat a blogomról is:
- a legolvasottabb bejegyzésem a jan. 5-i, zalai futásról szólt. Bevallom, itt kicsit "csaltam", és a posztot elküldtem a szervezőknek, akik azt kedvesen belinkelték a honlapjukra. Így jött össze 166 olvasó. (kb. ennyi teljes éves megtekintésem minden más posztra)
- arany tasztatúra díjasom továbbra is Róka. A következő találkozáskor kap tőlem egy citromos sört... :D
- és ami mindenkit lázban tart így év végén: a böngészők színmélysége továbbra is fej-fej mellett halad. 50-50% a 24 és a 32bitnek. :)

Hajrá sporttársak, előre ebben az új évben is!

Csak egy rövid posztban akarok beszámolni róla, hogy a bal térdem újra rendben van. Az MRT nem mutatott semmi szervi elváltozást szerencsére, így két lehetőségem maradt: vagy egy ultrahangos, gyógytornás kezelésen veszek részt, vagy kapok három injekciót a térdembe (tulajdonképpen a térd felett lévő három izomba kaptam...). Én az utóbbit választottam, ami bár fájdalmasabb, de gyorsabb és drasztikusabb megoldás volt.
Három napig nagyon nehezen jártam, de utána már éreztem, hogy javul a térdem és terhelés hatására sincs már a régi fájdalmam.
Első futásom egy héttel később fergeteges eredményt hozott, a régi szendvedés elmúlt, mozgásom légies és könnyed. :)
Helyette van borzalmas futóteljesítmény. 10km 1óra alatt. Érzésre max. 13-15km menne most. Nem is tudom, mikor voltam ilyen gyenge. De pozitív vagyok, mert ezen lehet ismét javítani, remek kihívás a következő évre! :)

Tervem, hogy januárig a kettlebel edzésre koncentrálok heti kétszer, és hétvégén csak lazábbakat futok. Nem mondom, nagyon van mit javítani a hátizomzatomon...

Ezt a képet pedig most találtam neten, mikor kerestem a Sopron Trail 2017 pontos dátumát. Készült még júniusban, start előtt pár perccel. Melegítés képpen térerőt kerestem... :D

De van bizonyíték, hogy futottam is! :D

Update!! Rókának a bizonyíték, hogy tudok (nagyjából) szépen is talpközépre érkezni. Ha akarok. :)

A térdem valamiféle minimális javulást ugyan mutat, de érzésem szerint a gyógyulás még hónapokig fog tartani. Mondhatni, a 2016-os év számomra lezárult. :(

De hogy a következő hónapok ne tv előtt üléssel és tespedéssel teljenek (pedig...), kitaláltam, hogy elmegyek egy kettlebell edzésre. Pontosabban jelentkeztem egy 10hetes kezdő tanfolyamra, ami november 7-én indul, heti két alkalommal.
Amiért ezt választottam:
- Úszni még mindíg nem szeretek. Edzőtermi bohóckodás (pár hónapig lejárni gyúrni) részemről felejtős.
- Régóta szerettem volna a felsőtestem valamennyire erösíteni, elsődlegesen a hátfájás és a futás véget. Tudom, hogy ez nagyon fontos, mégsem fordítottam eddig rá kellő időt.
- A szervező nagyon szimpatikus, nem ígérget minden hülyeséget (4hét 10kiló fogyás, vagy ilyesmi...). Felmérik a jelenlegi állapotom, képes vagyok-e a programot végigcsinálni (remélem igen...) és a gyengébb pontokat fokozatosan erősíteni. Megtanítják a kettlebell alapgyakorlatokat helyesen elvégezni.

Bízok benne, hogy a 10. hét végére kicsit fittebb leszek kevesebb hátfájással, erősebb törzsizommal. És hogy januárra már a futás is ismét fájdalom nélkül fog menni... :)

A héten csütörtökön voltam orthopédián és másfél óra várakozás után be is jutottam a dokihoz. Előző nap kolléga említette, hogy vigyem el magammal a futócipőmet is, mert ha jó az orvos, akkor az lesz az első, amit elkér. Nos, az orvos jó, mert kérte a cipőt, csak én felejtettem azt otthon... :-)
Mindenesetre pikk-pakk levágta, mi lehet a probléma, és egy egyszerű vizsgálattal rá is tapintott a fájós részre. Nem esett jól... Ultrahanggal megnézte és úgy tűnik, folyadék vagy szervi elváltozás nincs. Ez jó hír. Kaptam egy inekciót a térdbe, talán az majd segíteni fog, de elküldött röntgenre is, oda majd október végén megyek. Remélem ott is minden rendben lesz.

Legérdekesebb, amit az orvos mondott: ez a sérülés pont attól jöhet ki, hogy a talp elülső felén futok. Ugyanis ilyenkor a comb felső része, illetve a térd első-felső részére van leginkább terhelve. Én meg az elmúlt egy évben pontosan ezt gyakoroltam, hogy így fussak. Ezt gondoltam jobbnak. 
Talán sok volt, talán az én súlyommal érdemes többet "hagyományos" telilappal futnom? Nem tudom. Mindenesetre érdemes ezen elgondolkodni..

Az orvos második kérdése az volt, hogy hány futócipőt használok? (leginkább 1-2őt) Mert minden cipő máshogy terheli a lábat és térdet, érdemes ezeket folyamatosan cserélgetni... Nem butaság, amit mond.

Mindenkinek jó futást a holnapi maratonon, jövőre találkozunk! :)

Nagy valószínűség szerint az idei maratoni megmérettetésem sérülés miatt elmarad. :-(

Pont két hete a hosszú futásomkor kezdődött a baj, ami azóta is tart, javulni nem igen javul. Már kisebb terhelésre is a bal térdem elülső rész erősen fáj, gyakorlatilag dombon fel vagy lefutni alig tudok, síkon még csak-csak megy ugyan, de jelenleg 10km-t sem tudok megtenni.

Jó lenne, ha legalább tudnék egy konkrét okot mondani, de sajnos még azt sem, valószínűleg több kisebb probléma válthatta ki...
- a régi futócipőmet még tavaly tavasszal vettem, bőven 1000km-t tettem azóta bele. Már két hónapja terveztem a cseréjét, de csak halogattam... Nem kellett volna.
- bár a sérülés pont egy lazább hét után történt, de a futások többsége (főként a hosszúk) terepen és egyenletlen talajon volt. A sérülés előtt napon is rossz földúton futottam 14km-t, és a sérüléskor rossz útvonalat választottam, egy forgalmas mellékúton az út széllén, meg félig az árokban kellett mennem kilométereket. Folyamatosan figyelnem kellett a forgalomra, zavart nagyon, ideges voltam magamra, hogy miért arra mentem. (mellékesen ez a hivatalos kék túraútvonal Tapolca - Szigliget szakaszán volt. No komment...)
- már előző nap is szúrt kicsit a térdem, és indulás előtti reggelre sem múlt el. Jobban kellett volna a jelekre figyelnem és talán pár nap pihenővel gyorsan túl lettem volna rajta.

Hogy valami jót is mondjak, vettem magamnak egy új csukát, az Asics Kayano 23-at. Nagyon tetszik, könnyű, és érzetre nem túl puha mégis jó csillapítású, köszönhetően az új csodatechnológiának! :-) Hosszú futásokra vettem, de ezek eddig elmaradtak sajnos...

Új futócipő fehér zoknival
Modern art-kompozíció

Új futócipő fehér zoknival ÉS szőrös lábbal
Neo art-kompozíció

Tervem a következő: ha valami csoda folytán a hétvégéig rendbejön a térdem, és legalább 23-25km megy, akkor még van két hétvégém hosszúkat futni és akkor októberben egy laza 6perces maratonnal próbálkozok. Erre esély kb. 10%
Keresek novemberre egy maratont és ha addig rendbe jön a térdem, akkor megyek. 40% esélyt látok
Jövő évet mindjárt a 42km lefutásával kezdem, valamikor január-március körül. 80% esély.

Ez van... :-(